A retro állólámpa az ötvenes-hatvanas évek formanyelvét viszi a padlóra: háromlábú tölgy vagy dió állvány, vékony rézrúd, kúposodó fémbúra fehér belsővel, textilernyő meleg, tört színben. A korszak állólámpái azért működnek ma is, mert nem tömegükkel hatnak – vékony szerkezetek, amelyek nem foglalják el a szoba sarkát.
Ez az a részlet, amit a legtöbben kihagynak, pedig itt dől el, hogy jó lesz-e a fény. Az olvasólámpa akkor jó, ha a búra alsó pereme a szemed magassága alatt marad ülve, és a fény hátulról-oldalról esik a lapra. Mivel a korszak ülőbútorai alacsonyabbak a maiaknál, a lámpa magassága is más.
Ülőhelyzet, szemmagasság és a búra alsó élének helye ÜlőbútorÜlőmagasságSzemmagasság ülveBúra alsó éle a padlótólA lámpa helye Alacsony, korabeli fotel36–40 cm95–105 cm95–110 cmHátra, oldalra 20–30 cm Mai kanapé44–46 cm105–115 cm110–130 cmA kartámla mögé, 15–25 cm Magas fotel, fejtámlával46–48 cm115–125 cm125–140 cmOldalra, a fejtámla vonalánál Heverőn, félig fekve40–44 cm80–95 cm90–105 cm, dönthető búrávalFejnél, kissé hátra Dolgozósarok, szék44–46 cm115–125 cmKaros test, 130–150 cmA nem domináns kéz felőlHa a lámpát nem olvasásra veszed, hanem alapfénynek a sarokba, a szabály megfordul: ott a búra kerüljön 160 cm fölé, vagy szórjon felfelé, mert állva a szemmagasság 155–170 cm, és onnan a fényforrás nem látszódhat.
A háromlábú állvány a legismertebb szerkezet: három kúposodó láb tölgyből vagy dióból, felül fémgyűrűvel összefogva. Az arányán múlik minden – a lábak terpesztése 45–60 cm között van, ennél szűkebb billeg, szélesebb pedig útban lesz a fotel mellett. Az egyszárú változat vékony sárgaréz vagy fekete lakkozott acélrúd, öntött vagy lemezből hajtott talpon.
A búráknál két iskola él egymás mellett. A kúposodó fémbúra fehér belső felülettel szűk, tiszta fénykört rajzol a padlóra vagy a könyvre – ez a jobb olvasólámpa. A textilbúra, jellemzően tört fehér, mustársárga vagy szürkésbarna szövettel, oldalra is átereszt, tehát a szoba egészét emeli, viszont a lap fölött kevesebb kontrasztot ad. A harmadik, ritkább megoldás az opálüveg gömb vagy félgömb a rúd tetején: teljesen vakításmentes, de irányítani nem lehet.
A réz felülete idővel sötétedik. Ez a korszak lámpáinál nem hiba, hanem várható: a selyemmatt, enyhén sötétített réz a hiteles, a tükörfényes, lakkozott sárgaréz inkább a nyolcvanas évek nyelve. Ha egyenletes felületet szeretnél megtartani, kerüld a kézzel fogott részek gyakori törölgetését savas tisztítószerrel.
A korszak eredeti darabjain a kapcsoló jellemzően a kábelen ülő görgős vagy nyomógombos szerkezet, a vezeték pedig sodrott, textilborítású. A mai, ebben a formanyelvben készülő testek ezt idézik, de már 230 V-ra méretezett, szabványos vezetékkel és foglalattal – ez a különbség komoly, és ez az egyetlen ok, amiért egy formakövető új darab jobb választás lehet egy felújítatlan régi lámpánál.
Két gyakorlati szempont: a kábel hossza és a kapcsoló helye. Két és fél méter alatti vezetékkel a szoba közepére állított lámpa hosszabbítót jelent, a padlón futó hosszabbító pedig a leggyorsabb út ahhoz, hogy megbánd a vásárlást. Lábkapcsolóval a lámpa felállás nélkül kapcsolható, ami az olvasófotel mellett napi szinten számít.
A korszak állólámpái nem a szoba közepére készültek, hanem a bútorcsoport szélére: a fotel mögé, a kanapé végéhez, a könyvespolc és az ablak közötti keskeny sávba. Ez nem stílusdöntés, hanem a szerkezetükből következik – a vékony állvány akkor mutat jól, ha van mögötte egy nyugodt falfelület, amelyen kirajzolódik a sziluettje.
Három hely, ahová szinte mindig jó: a fotel mögé, attól az oldaltól, amelyik felől nappal az ablak világít, hogy este ugyanonnan érkezzen a fény; a kanapé és a fal közti sarokba, felfelé szóró búrával, alapfénynek; és az étkezőasztal mellé, ha nincs plafonkiállás a jó helyen, ekkor viszont a búra kerüljön az asztallap fölé, ne mellé. Ahová szinte soha nem jó: átjáró mellé, ahol a kábel keresztezi a közlekedést, és televízió mellé, ahol a búra fénye a kijelzőn tükröződik.
Ha felfelé is szór, kis és közepes szobában elfogadható alapfényt ad, mert a mennyezetről visszaverődő fény lágy és egyenletes – feltéve, hogy a plafon világos. Sötét vagy fagerendás mennyezet elnyeli. Irányított, kúpos búrás testnél viszont mindenképpen kell mellé más fényforrás is, mert az csak egy fénykört ad.
Először a lábvégeket nézd meg: ha filccel vagy gumival vannak ellátva, azok kopnak, és nem egyformán. Egyenetlen padlón az állvány elfordításával rendszerint megtalálható a stabil helyzet. Ha a fémgyűrű meglazult, a lábak szöge változik meg – ez húzható, de a fa nem szereti a többszöri utánhúzást.
Meleg fényszínű, 2700 K körüli, E27 menetes fényforrás, és lehetőleg olyan, amelyik nem lóg ki a búra alsó pereme alól. Ha kilóg, ülve belelátsz, és a fénykúp helyett csillanást kapsz. Az opálüveg gömbnél ez lényegtelen, ott az üveg elveszi a fény élét.
Egyáltalán nem. Ezek a formák pont attól működnek jól mai enteriőrben, hogy vékonyak és geometrikusak. Egy egyszerű, egyszínű kanapé mellett egy háromlábú tölgy állvány adja a szobának azt a réteget, amit a bútor nem. Nehéz, faragott bútor mellett viszont elveszik.
A retro a korszak formáját idézi, akkor is, ha a lámpa új. A vintage a kort magát viszi tovább: patinát, öregített fémet, kopást, néha valóban régi alkatrészeket. A vásárlásnál ez azt jelenti, hogy retrónál a forma és az arány a lényeg, vintage-nál a felület.
