A design állólámpa nem lámpatest, hanem bútor: helyet foglal a padlón, kábelt húz maga után, és ott áll, ahol a szem szintje van. Ezért mérnie kell tudni, mielőtt beleszeretsz a sziluettbe – a kinyúlás, a talp átmérője és a kapcsoló helye ugyanolyan súllyal szól bele a mindennapokba, mint a forma.
Az állólámpák rajzai néhány szerkezeti alapötletre vezethetők vissza. Ezek nem stílusok: az ívlámpa akkor is ívlámpa, ha a búrája szögletes, és a felfelé sugárzó búra akkor is a mennyezetről dolgozik, ha vékony rézcsövön áll.
Állólámpa-alapformák: kinyúlás, talp, fényirány AlapformaVízszintes kinyúlásTalpFényirányMire jó Ívlámpa150–220 cmNehéz, 25–70 kg, kis alapterületűMerőlegesen lefeléFénypont oda, ahol nincs plafonkiállás Állítható karú olvasólámpa40–90 cmKis korong, 25–35 cmIrányított, szűk kúpFotel melletti olvasás Felfelé sugárzó búra0–20 cmKözepes korong vagy hasábMennyezetre, onnan szórtan visszaÁltalános alapfény sarokban Háromlábú, kúpos búrával30–45 cmHárom láb, 45–60 cm terpeszFerdén lefeléÜlőgarnitúra sarka, széles fényfolt Több búrás, ágas szerkezet60–120 cmNehéz korong vagy talapzatBúránként külön állíthatóEgy testben két-három funkció Henger vagy oszlopNincsAz oszlop magaFel és le, résen keresztülKeskeny sáv, ajtó melletti falAchille és Pier Giacomo Castiglioni 1962-es ívlámpája arra a kérdésre válaszolt, hogyan lehet az étkezőasztal fölé fényt tenni anélkül, hogy a plafont megfúrnád: az ív a szoba széléről nyúlik az asztal fölé, a súlyt pedig egy tömör márványtalp tartja. A talpon lévő furat nem díszítés, hanem szállítási segédlet – két ember egy seprűnyéllel elemelheti.
Ebből három gyakorlati következmény adódik. Az első: a talp több tíz kilogramm, tehát parkettán filcalátét és ésszerűen ritka mozgatás kell. A második: az ív a szoba légterének jelentős részét bejárja, ezért nem lehet szűk közlekedőbe tenni – a kar alatt el kell férni. A harmadik: az ívlámpa a fényt merőlegesen lefelé küldi, tehát pontosan ott ad jó fényt, ahol a búra van, és sehol máshol. Ha általános fényt keresel a szobába, ez rossz eszköz.
Az olvasáshoz nem a fény mennyisége hiányzik, hanem a helye. A könyv lapja akkor kap elég fényt, ha a fényforrás a válladtól hátulról-oldalról világít, körülbelül 120–140 cm-es magasságban, és a búra alsó pereme takar, tehát ülve nem látod a fényforrást. Ehhez állítható vagy legalábbis megfelelő magasságú test kell.
Innen nézve a felfelé sugárzó búra és a nagy papírernyő nem olvasólámpa. Gyönyörű, egyenletes alapfényt adnak, de a lap fölött nincs kontraszt, tehát a szemed dolgozik. A háromlábú, ferdén lefelé néző kúpos búra a határeset: ha a fotel mellé, kissé hátra kerül, működik; ha szemben áll veled, csillan.
Amit a legtöbben elrontanak: a lámpát a fotel elé teszik. Az olvasólámpa helye a fotel mögé-mellé esik, azon az oldalon, amelyik felől nem az ablak világít, mert a nappali és a mesterséges fény ugyanarról az oldalról érkezve összeadódik, szemből viszont mindkettő vakít.
Négy szám elég. A talp legnagyobb átmérője – ez mondja meg, elfér-e a fotel és a fal között. A test teljes magassága: 150 cm alatti állólámpa ülve is a szemedbe világíthat, 180 cm fölött a búra a legtöbb szobában szemmagasság fölé kerül. A kinyúlás, ha a búra a talp fölött túlnyúlik. Végül a kábelhossz és a konnektor helye: két és fél méter alatti kábellel a szoba közepére állított lámpa hosszabbítót jelent, és a hosszabbító a padlón a legbiztosabb módja annak, hogy megutáld a lámpát.
A kapcsolónak is van jelentősége. A zsinórkapcsoló felállást kíván, a lábkapcsoló nem, az érintős szabályozás pedig fényerőfokozatokat is ad – ez utóbbi viszont megköti, milyen fényforrás mehet bele. Ha nincs a lámpában fényforrás, nézd meg a foglalatot: a nagy búrás testek jellemzően E27, a kisebb, irányított fejek G9 vagy GU10 menetet visznek, a hálózat pedig mindenhol 230 V.
Egy felfelé sugárzó búra igen, ha a mennyezet világos és nem magasabb 280 cm-nél: a plafonról visszaverődő fény lágy, egyenletes alapfényt ad. Sötét vagy fagerendás mennyezet elnyeli, ott nem működik. Az összes többi alapforma irányított fényt ad, tehát kiegészítés, nem pótlás.
A hüvelykujjszabály: a talp átmérője legyen legalább a búra kinyúlásának a fele, kivéve az ívlámpákat, ahol a tömeg végzi ugyanezt. Gyerek vagy kutya mellett érdemes a nehéz, alacsony talpat választani, és a kábelt a fal mellett vezetni, nem a szoba közepén.
Az ár nagyobb részét az anyag és a megmunkálás viszi: tömör márványtalp, hidegen húzott acélcső, kézzel hajlított lemez, vagy egy több tucat elemből álló ernyőrendszer. A licencdíj ehhez képest kisebb tétel. A tanulság inkább az, hogy ha egy ikonikus forma feltűnően olcsó, akkor az anyagon spóroltak – és a rugós, csuklós szerkezeteknél ez fél éven belül kiderül.
Ülve olvasáshoz 120–140 cm, hogy a fény a válladon át essen a lapra. Állva használt, általános fényt adó testnél 160 cm fölött, hogy a fényforrás átlagos szemmagasság fölé kerüljön. Étkezőasztal fölé nyúló ívlámpánál az asztallap fölött 65–80 cm a jó tartomány.
Egy szobában két-három lámpa között nem kell azonosságot erőltetni, csak közös nevezőt: azonos fémszín, azonos búraforma vagy azonos fényszín. A tervezett darabok pont attól működnek, hogy önmagukban is megállnak – az a szoba lesz zsúfolt, ahol mindegyik ugyanannyira akarja magára venni a figyelmet.
