Az art deco állólámpa annak a korszaknak a találmánya, amikor a lakásvilágítás lekerült a mennyezetről. A húszas-harmincas évek belsőépítészete a tükrökre, a lakkozott felületekre és a visszaverődésre épült, ehhez pedig alacsonyan lévő, oldalról érkező fény kellett. Innen ered a stílus legjellegzetesebb álló darabja: a felfelé nyíló, tányér alakú búrával szerelt torchère, amely a mennyezetre világít, és a lefelé visszaverődő fény tölti meg a szobát.
Az állólámpa nem dísztárgy, hanem világítási eszköz, és a formája megmondja, mire használható. Ugyanaz a réz szár és kőtalp három egészen különböző lámpát ad ki attól függően, hogy a búra merre nyílik.
Állólámpa-típusok art deco kivitelben TípusMerre nyílik a búraMire használhatóJellemző magasság Torchère, felfelé nyíló tányérFelAlapfény egy egész sarokra, árnyék nélkül; olvasásra kevés170–185 cm Ernyős olvasólámpaLe, szűk kúpbanFotel vagy kanapé melletti olvasófény140–160 cm Kétirányú, nyitott búraFel és leAlapfény és olvasófény egy testben, jellemzően külön kapcsolható160–175 cm Több karos, gyertyás testFel, több kis búrábanHangulatfény, a stílus látványos megmutatása150–170 cmA leggyakoribb vásárlói hiba az, hogy valaki olvasáshoz vesz torchère-t. A felfelé nyíló tányér a mennyezetről visszaverődő, szórt fényt ad – kellemes és árnyékmentes, de a könyvlapra érkező fényerő töredéke annak, amit egy lefelé nyíló ernyő ad ugyanakkora izzóval. Ha olvasófény kell, az ernyő alsó pereme kerüljön ülő szemmagasság, vagyis 105–120 cm alá, és a lámpa a fotel mögé-oldalára, a válltól számítva körülbelül fél méterre.
Egy felfelé világító állólámpa hatásfoka teljes egészében a mennyezettől függ, és ez ritkán derül ki vásárlás előtt. Fehér vagy világos, matt mennyezetről a fény nagy része visszatér a szobába. Sötét, fa- vagy fényes lakkfelületű mennyezet ellenben elnyeli vagy tükröződő foltként veri vissza, és a lámpa gyakorlatilag nem világít. Magas, 300 cm fölötti belmagasságnál a fény hosszabb utat tesz meg, tehát nagyobb izzóteljesítmény kell ugyanahhoz a hatáshoz.
Ugyanez a szempont dönti el, hova érdemes állítani. A sarokba állított torchère két falat is bevilágít, ezért ott ér a legtöbbet – szoba közepén, szabadon állva sokkal kevesebbet ad.
A stílus anyagai álló kivitelben ugyanazok, de a tétjük más. A márvány- vagy ónixtalp nem díszítés, hanem statika: egy 175 cm magas, keskeny lámpatestet csak nehéz talp tart meg. Vásárlás előtt érdemes megnézni a talp átmérőjét – 25 cm alatti talpátmérő 170 cm fölötti magassággal billenékeny, különösen ott, ahol gyerek vagy kutya jár. A kő ugyanakkor porózus és savérzékeny: vízkőoldó vagy citromos tisztítószer maratja.
A réz és a króm lakkozott felület; fémpaszta és súrolószer átvágja a lakkot, utána a fém foltosan sötétedik. Száraz vagy alig nedves puha kendő az egyetlen helyes ápolás.
A kábel kérdését az art deco álló darabok gyakran elrontják: a szövetborítású, korhű vezeték szép, de a lábkapcsoló nélküli kivitelnél minden be- és kikapcsolás a fal melletti konnektorig vezet. Lábkapcsolóval vagy a száron elhelyezett forgókapcsolóval szerelt lámpát keress, ha a kanapé mellé kerül.
Az állólámpa a világítás legalsó rétege, és önmagában ritkán elég. A működő art deco nappaliban a mennyezeti darab adja az alapfényt, a falsíkon art deco fali lámpa párok mossák a falat, az asztallapokra pedig art deco asztali lámpa kerül. Az állólámpa ezek közé illeszkedik: ő tölti be azt a sarkot, ahová nem jut se fali, se mennyezeti fény.
A teljes elrendezést, szobáról szobára, a art deco lámpa áttekintés veszi végig; ha a tér közepére nagy központi darab is kell, az art deco csillár oldalon vannak az átmérő- és függesztési számok.
Az álló darabok jellemzően E27 foglalattal, 230 V-ról működnek; a többkaros, gyertyás testeknél E14 a szokásos. A színhőmérséklet 2200–2700 K között hiteles: a stílus a korabeli izzólámpák borostyános fényére épült, és a 4000 K fölötti neutrális fény a rezet szürkére, a márvány erezetét élettelenre viszi.
Torchère-nél a nagy, matt vagy opálos LED-izzó a jó választás, mert a búra belseje felől nem szabad csillanást látni. Átlátszó, bordázott üvegbúrás daraboknál viszont hosszított izzószálas dekorizzó kell, különben az üveg rajzolata eltűnik. Fényerőszabályzás mindkét esetben sokat javít: az állólámpa az a lámpa, amely nappal munkafény, este hangulatfény.
Olvasáshoz 140–160 cm, hogy az ernyő alsó pereme ülő szemmagasság alá kerüljön. Sarokba szánt, felfelé világító darabnál 170–185 cm a jó tartomány, mert magasabbról egyenletesebben teríti a fényt a mennyezetre.
Alapfénynek nem. Egy 20–25 négyzetméteres nappalihoz legalább három fényforrás kell, három különböző magasságból. Az állólámpa ezek egyike, jellemzően az olvasósarokban.
A talp mérete dönti el. Nehéz kő- vagy öntöttfém talp 25–30 cm átmérővel stabil; a vékony, könnyű fémtalp magas testtel nem az. A kábelt érdemes a fal mellett vezetni, mert a legtöbb felborulás a vezetékbe akadásból ered.
Akkor ne felfelé világító típust válassz. Sötét vagy fényes mennyezet mellett a torchère fényének nagy része elvész; ilyenkor a lefelé nyíló ernyős vagy a kétirányú, külön kapcsolható test a használható megoldás.
Az ernyős daraboknál igen, ha a rögzítés módja azonos – a hazai kereskedelemben a foglalatra ülő és a keretre csavarozott megoldás is elterjedt. Bordázott üvegbúrás lámpánál a csere nehezebb, mert ott a búra pontos peremátmérője a kötött adat.
