Az art deco lámpa az 1920-as és 1930-as évek formanyelvét hozza vissza a lakásba: lépcsőzetesen szűkülő geometriát, bordázott és kannelúrás üveget, csiszolt rezet és krómot, tejfehér opálüveg búrát, napsugár- és legyezőmotívumot. A stílus szimmetrikus és mértani – a vonalzó és a körző stílusa, nem a szabadkézi rajzé. Ha egy lámpán az ívek szabálytalanul kanyarognak, virág vagy rovar mászik a fémen, az nem art deco, hanem szecesszió: két különböző évtized, két ellentétes ösztön.
A stílusnak öt-hat visszatérő motívuma van, és ezek mind megjelennek lámpán is. Érdemes megtanulni őket, mert a webáruházi címkék pontatlanok: az „art deco” szó rákerül minden aranyszínű lámpára, holott az aranyszín önmagában semmit nem jelent.
| Motívum | Hogyan néz ki a lámpán | Mivel téveszthető össze |
|---|---|---|
| Lépcsős (zikkurat) forma | Egymás fölé rétegzett, felfelé szűkülő tányérok vagy üveglapok | Ipari tányérbúra, amely egyetlen darabból hajlik |
| Napsugár és legyező | Középpontból sugarasan kifutó bordák a búrán vagy a fali lámpa hátlapján | Szecessziós pávatoll, amely aszimmetrikus és lekerekített |
| Bordázott, kannelúrás üveg | Függőleges, párhuzamos hornyok a búra teljes palástján | Buborékos vagy hullámos kézi üveg, amely szabálytalan |
| Opálüveg tábla | Tejfehér, egyenletesen fénylő felület, gyakran szögletes | Matt savmart üveg, amely szürkébb és nem világít át |
| Réz vagy króm keret | Vékony, éles élű fémprofil, éles sarkokkal | Antikolt, foltosra patinázott sárgaréz, amely szecessziós jegy |
| Fekete és arany kettős | Matt fekete test, fényes arany vagy réz részletek | Fekete ipari lámpa, amelyen nincs arany elem |
Az art deco nem egyetlen lámpával készül el, hanem rétegekkel: egy erős központi darabbal és mellette két-három kisebb fényforrással. Ez a stílus lényege – az 1930-as évek belsőépítészete a tükrökre, a fényes felületekre és a visszaverődésre épült, amihez több, alacsonyabban lévő fényforrás kell, nem egyetlen mennyezeti izzó.
Az art deco anyaghasználata három rétegű, és mindháromnak van gyakorlati következménye a mindennapokban.
A réz és a sárgaréz lakkozva érkezik, és amíg a lakk ép, a felület nem oxidálódik. Súrolószer, alkoholos tisztító vagy fémpaszta viszont átvágja a lakkréteget, és a réz onnantól foltosan sötétedik. Száraz vagy alig nedves puha kendő az egyetlen helyes ápolás. A króm ennél tűrőbb, de a vízkőfolt látszik rajta, ezért fürdőszobában érdemes törölni.
Az opálüveg a stílus kulcsa: a tejfehér üveg nem egyszerűen áteresztő, hanem szórja a fényt, így a búra teljes felülete világít, nem csak az izzó pontja. Ezért néz ki egy art deco lámpa kikapcsolva is teltnek. A hátránya a súly: a vastag falú opálüveg búra jóval nehezebb a mai akrilnál, és ezt a mennyezeti rögzítésnél figyelembe kell venni.
A márvány és az ónix talpként vagy betétként jelenik meg. Mindkettő porózus, savérzékeny kő: a citromlé vagy az ecetes tisztítószer maratja. Asztali lámpánál ez valós kockázat, mert a talp az asztallapon áll, ahol folyadék éri.
A stílus a meleg, borostyános fényre épült, mert a korszak izzólámpái ilyet adtak. A mai LED-fényforrásoknál ezt a színhőmérséklet választásával kell visszaállítani: 2700 K a semleges alap, 2200 K az igazán korhű, sárgás-borostyános fény. A 4000 K-es neutrális vagy a hidegfehér LED a rezet szürkére, az opálüveget kékesre viszi, és egy egyébként pontos lámpát irodai lámpatestté változtat.
A foglalatok többsége E27, kisebb karos daraboknál E14, spotszerű megoldásoknál GU10. A hálózati feszültség 230 V, tehát a régi amerikai gyűjtői darabok magyarországi használatához átalakítás kell – az újgyártású, art deco formavilágú lámpák viszont eleve 230 V-ra készülnek. Ha a búra átlátszó vagy bordázott üveg, a fényforrás látszik: ilyenkor érdemes dekoratív, hosszított izzószálas LED-izzót választni, mert a matt gömbizzó a bordázott üveg rajzolatát kioltja.
Az art deco elviseli a modern környezetet, mert a formái mértaniak. Sima felületű bútorral, sötét faburkolattal, bársonnyal és tükörrel dolgozik jól. Amivel nem működik: rusztikus gerenda, kovácsoltvas, nyers fa – ezek a rusztikus mennyezeti lámpa világába tartoznak, és ott egészen más a mérce.
A stílus rokona a szecesszió, de nem azonos vele. A szecessziós lámpa 1890 és 1910 között született, organikus indavonalakkal, ólomüveggel, patinás bronzzal és szándékos aszimmetriával. Az art deco az ellenreakció volt rá: ugyanazt a luxusigényt vitte tovább, csak kiegyenesítette a vonalakat. Ha mindkettő tetszik, ne egy szobában használd őket – a két rendszer kioltja egymást.
Az elnevezés az 1925-ös párizsi Exposition Internationale des Arts Décoratifs kiállításból ered, a stílus pedig nagyjából 1920-tól a második világháborúig tartott. A lámpatervezésben az 1930-as évek a csúcspont: ekkorra állt össze a lépcsős geometria, az opálüveg és a krómozott fém együttese.
Az ársáv széles, mert az anyag dönt. Az acélvázas, festett fém és a présüveg búra a belépő szint; a kézzel csiszolt üveg, a tömör sárgaréz és a kőbetét a felső. A legnagyobb árkülönbséget a búra hozza: a vastag falú, bordázott opálüveg készítése lassabb, mint egy fröccsöntött akril búráé.
Igen, de nem a nagy csillárral kell kezdeni. Kis alapterületen a fali lámpa és az asztali lámpa hordozza a stílust, a mennyezetre pedig visszafogott, lapos test kerül. A tükör itt kulcsfontosságú: az art deco a visszaverődéssel tágít, nem a lámpatest méretével.
Meleg fehér, 2200–2700 K közötti LED. A magas színvisszaadású, CRI 90 fölötti fényforrás annyiban számít, hogy a réz és a bársony színe csak jó színvisszaadás mellett marad hiteles. Fényerőszabályzáshoz eleve dimmelhetőnek jelölt izzó kell.
Nézd meg az éleket. Az art decónál minden él éles és minden ismétlődés szabályos: ha a bordák egyenletes közökkel futnak, a lépcsőzés kiszámítható, és a lámpa két oldala tükörképe egymásnak, akkor a stílusjegy valódi. Ha a forma bármelyik oldalról más, akkor inkább szecessziós ihletésű darabról van szó.
