Az art deco lámpa az 1920-as és 1930-as évek formanyelvét hozza vissza a lakásba: lépcsőzetesen szűkülő geometriát, bordázott és kannelúrás üveget, csiszolt rezet és krómot, tejfehér opálüveg búrát, napsugár- és legyezőmotívumot. A stílus szimmetrikus és mértani – a vonalzó és a körző stílusa, nem a szabadkézi rajzé. Ha egy lámpán az ívek szabálytalanul kanyarognak, virág vagy rovar mászik a fémen, az nem art deco, hanem szecesszió: két különböző évtized, két ellentétes ösztön.
A stílusnak öt-hat visszatérő motívuma van, és ezek mind megjelennek lámpán is. Érdemes megtanulni őket, mert a webáruházi címkék pontatlanok: az „art deco” szó rákerül minden aranyszínű lámpára, holott az aranyszín önmagában semmit nem jelent.
Az art deco visszatérő motívumai és hogyan jelennek meg a világítótesten MotívumHogyan néz ki a lámpánMivel téveszthető össze Lépcsős (zikkurat) formaEgymás fölé rétegzett, felfelé szűkülő tányérok vagy üveglapokIpari tányérbúra, amely egyetlen darabból hajlik Napsugár és legyezőKözéppontból sugarasan kifutó bordák a búrán vagy a fali lámpa hátlapjánSzecessziós pávatoll, amely aszimmetrikus és lekerekített Bordázott, kannelúrás üvegFüggőleges, párhuzamos hornyok a búra teljes palástjánBuborékos vagy hullámos kézi üveg, amely szabálytalan Opálüveg táblaTejfehér, egyenletesen fénylő felület, gyakran szögletesMatt savmart üveg, amely szürkébb és nem világít át Réz vagy króm keretVékony, éles élű fémprofil, éles sarkokkalAntikolt, foltosra patinázott sárgaréz, amely szecessziós jegy Fekete és arany kettősMatt fekete test, fényes arany vagy réz részletekFekete ipari lámpa, amelyen nincs arany elemAz art deco nem egyetlen lámpával készül el, hanem rétegekkel: egy erős központi darabbal és mellette két-három kisebb fényforrással. Ez a stílus lényege – az 1930-as évek belsőépítészete a tükrökre, a fényes felületekre és a visszaverődésre épült, amihez több, alacsonyabban lévő fényforrás kell, nem egyetlen mennyezeti izzó.
Az art deco anyaghasználata három rétegű, és mindháromnak van gyakorlati következménye a mindennapokban.
A réz és a sárgaréz lakkozva érkezik, és amíg a lakk ép, a felület nem oxidálódik. Súrolószer, alkoholos tisztító vagy fémpaszta viszont átvágja a lakkréteget, és a réz onnantól foltosan sötétedik. Száraz vagy alig nedves puha kendő az egyetlen helyes ápolás. A króm ennél tűrőbb, de a vízkőfolt látszik rajta, ezért fürdőszobában érdemes törölni.
Az opálüveg a stílus kulcsa: a tejfehér üveg nem egyszerűen áteresztő, hanem szórja a fényt, így a búra teljes felülete világít, nem csak az izzó pontja. Ezért néz ki egy art deco lámpa kikapcsolva is teltnek. A hátránya a súly: a vastag falú opálüveg búra jóval nehezebb a mai akrilnál, és ezt a mennyezeti rögzítésnél figyelembe kell venni.
A márvány és az ónix talpként vagy betétként jelenik meg. Mindkettő porózus, savérzékeny kő: a citromlé vagy az ecetes tisztítószer maratja. Asztali lámpánál ez valós kockázat, mert a talp az asztallapon áll, ahol folyadék éri.
A stílus a meleg, borostyános fényre épült, mert a korszak izzólámpái ilyet adtak. A mai LED-fényforrásoknál ezt a színhőmérséklet választásával kell visszaállítani: 2700 K a semleges alap, 2200 K az igazán korhű, sárgás-borostyános fény. A 4000 K-es neutrális vagy a hidegfehér LED a rezet szürkére, az opálüveget kékesre viszi, és egy egyébként pontos lámpát irodai lámpatestté változtat.
A foglalatok többsége E27, kisebb karos daraboknál E14, spotszerű megoldásoknál GU10. A hálózati feszültség 230 V, tehát a régi amerikai gyűjtői darabok magyarországi használatához átalakítás kell – az újgyártású, art deco formavilágú lámpák viszont eleve 230 V-ra készülnek. Ha a búra átlátszó vagy bordázott üveg, a fényforrás látszik: ilyenkor érdemes dekoratív, hosszított izzószálas LED-izzót választni, mert a matt gömbizzó a bordázott üveg rajzolatát kioltja.
Az art deco elviseli a modern környezetet, mert a formái mértaniak. Sima felületű bútorral, sötét faburkolattal, bársonnyal és tükörrel dolgozik jól. Amivel nem működik: rusztikus gerenda, kovácsoltvas, nyers fa – ezek a rusztikus mennyezeti lámpa világába tartoznak, és ott egészen más a mérce.
A stílus rokona a szecesszió, de nem azonos vele. A szecessziós lámpa 1890 és 1910 között született, organikus indavonalakkal, ólomüveggel, patinás bronzzal és szándékos aszimmetriával. Az art deco az ellenreakció volt rá: ugyanazt a luxusigényt vitte tovább, csak kiegyenesítette a vonalakat. Ha mindkettő tetszik, ne egy szobában használd őket – a két rendszer kioltja egymást.
Az elnevezés az 1925-ös párizsi Exposition Internationale des Arts Décoratifs kiállításból ered, a stílus pedig nagyjából 1920-tól a második világháborúig tartott. A lámpatervezésben az 1930-as évek a csúcspont: ekkorra állt össze a lépcsős geometria, az opálüveg és a krómozott fém együttese.
Az ársáv széles, mert az anyag dönt. Az acélvázas, festett fém és a présüveg búra a belépő szint; a kézzel csiszolt üveg, a tömör sárgaréz és a kőbetét a felső. A legnagyobb árkülönbséget a búra hozza: a vastag falú, bordázott opálüveg készítése lassabb, mint egy fröccsöntött akril búráé.
Igen, de nem a nagy csillárral kell kezdeni. Kis alapterületen a fali lámpa és az asztali lámpa hordozza a stílust, a mennyezetre pedig visszafogott, lapos test kerül. A tükör itt kulcsfontosságú: az art deco a visszaverődéssel tágít, nem a lámpatest méretével.
Meleg fehér, 2200–2700 K közötti LED. A magas színvisszaadású, CRI 90 fölötti fényforrás annyiban számít, hogy a réz és a bársony színe csak jó színvisszaadás mellett marad hiteles. Fényerőszabályzáshoz eleve dimmelhetőnek jelölt izzó kell.
Nézd meg az éleket. Az art decónál minden él éles és minden ismétlődés szabályos: ha a bordák egyenletes közökkel futnak, a lépcsőzés kiszámítható, és a lámpa két oldala tükörképe egymásnak, akkor a stílusjegy valódi. Ha a forma bármelyik oldalról más, akkor inkább szecessziós ihletésű darabról van szó.
