A retro mennyezeti lámpa választásánál a forma önmagában semmit nem árul el arról, hogy elfér-e a szobádban. Az ötvenes-hatvanas évek mennyezeti testei nagyon eltérő mélységben építkeznek: egy lapos opálüveg tányér két araszt vesz el a belmagasságból, egy szétálló rudas szerelvény ennek a háromszorosát. Ezért itt a helyiséggel és a szabad magassággal érdemes kezdeni.
Magyar lakásokban a tiszta belmagasság rendszerint 250 és 265 cm között van, régi polgári lakásokban 300 fölött. Az alábbi táblázat ehhez viszonyít, és a lámpa építési magasságát adja meg – vagyis azt, mennyivel lóg a mennyezet alá.
Helyiség, hozzá illő retro forma és a szükséges belmagasság HelyiségAmi odaillikÉpítési magasságAjánlott belmagasságFénypontok Előszoba, folyosóOpálüveg tányér vagy félgömb a plafonon10–18 cm240 cm-től1–2 HálószobaTejüveg gömb rézgyűrűben20–35 cm245 cm-től1 Konyha-étkező, asztal föléKúpos fémbúra vékony kábelenÁllítható, 40–120 cm240 cm-től, bútor fölött1–3 NappaliPókkar: hosszú, hajlított, külön állítható karok30–60 cm260 cm-től3–5 Étkező, tágas térSputnyik: gömbtestből szétálló rudak45–75 cm270 cm-től6–12 Galéria, lépcsőtérTöbb, eltérő hosszon lógó opálgömb80–200 cmKétszintes légtér3–7A szabály, ami minden formára érvényes: járófelület fölött a lámpa alsó éle alatt maradjon legalább 210 cm szabad magasság. Bútor fölött – étkezőasztal, dohányzóasztal, konyhasziget – ez nem érvényes, oda a test mélyen belóghat, mert alatta senki nem áll fel.
A két legismertebb korabeli mennyezeti forma két teljesen különböző fényt ad, és ezt a képekről nehéz megítélni. A sputnyik egy központi gömbtestből szétálló, azonos hosszúságú rudakból áll, a végükön kis búrával vagy csupasz foglalattal: sok apró forrás, minden irányba, ezért az árnyékok lágyak, és a mennyezet is kap fényt. Nagy térbe való, ahol elfér körülötte a levegő – szűk szobában agresszív.
A pókkar ezzel szemben néhány hosszú, hajlított karból áll, amelyek külön-külön elfordíthatók, a végükön kúpos búrával. Ez irányított fény: a karokat oda fordítod, ahol a fotel, a könyvespolc vagy a konyhapult van. Alacsonyabb belmagasságnál is működik, mert a karok a plafon síkjához közel futnak, és csak a búrák lógnak lejjebb.
A harmadik, legkevésbé feltűnő család az opálüveg tányér és félgömb, amely a mennyezethez simul. Ez a legjobb megoldás folyosóra és előszobába: vakításmentes, alacsony belmagasságnál is elfér, és nem foglalja el a teret. A korszak nyelvén ez sem díszítetlen – a rézgyűrű, a bordázott üveg és a három rögzítőgomb éppen elég részlet.
Ezeket a formákat meleg, sárgás fényre tervezték, tehát 2700 K körüli melegfehér fényforrás való beléjük. Hideg, kékes fényben a réz zöldesnek látszik, az opálüveg pedig szürkévé válik – ez az a részlet, ami miatt egy egyébként jól kiválasztott lámpa idegennek hat. A hálózat 230 V, a foglalat a nagyobb búrás testeknél E27, a sokágú szerelvényeknél és a kis végbúráknál E14 vagy G9.
A sokágú testeknél két gyakorlati szempont van. Az egyik, hogy egyszerre cseréld az összes fényforrást, különben pár év múlva melegebb és hidegebb fények keverednek egy testben, és ez messziről látszik. A másik, hogy a fényerőszabályzó terhelése összeadódik: a szabályzót és a fényforrást együtt kell kiválasztani, különben vibrálni fog. Beltéri lakótéri védettség IP20, tehát zuhany vagy kád fölé nem való.
A mennyezeti kiállás rendszerint egy vezetékvég a födémből, takarórózsával fedve. Ha a régi lámpa nagy tányérral takart egy kivésett felületet, mérd meg a lyukat, mielőtt a kisebb rózsájú új testet megrendeled. Vasbeton födémbe 10–15 kg a szokásos, gond nélkül függeszthető tömeg; gipszkarton álmennyezetbe önmagában semmi nem rögzíthető, ott a tartószerkezetig kell átmenni. A szétálló rudas szerelvények tömege ritkán nagy, viszont a helyigényük igen – szerelés előtt érdemes az átmérőt papíron kirakni a padlóra.
A szoba közepén nem, mert 45–75 cm-t elvesz, és az alsó éle 180 cm környékére kerül. Étkezőasztal fölött viszont igen: ott az asztallap fölött 70–80 cm belógás a helyes érték, és senki nem áll be alá. Alacsony szobában a plafonhoz simuló tányér vagy a rövid, kúpos búrás függeszték a járható út.
Körülbelül 12 négyzetméterig, és csak akkor, ha a test felfelé is enged fényt. Nagyobb szobában a plafonról érkező egyetlen fénypont kemény árnyékokat rajzol, a sarkok pedig sötétek maradnak. A korszak logikája egyébként is a több fénypont volt: egy általános felülről, egy irányított az olvasáshoz, egy alacsony a hangulathoz.
Mennyezetre szerelt kábeltartóval: a takarórózsa a kiállásnál marad, a kábel a tartóig fut, és a búra az asztal fölé kerül. Ez a megoldás a korszak formanyelvéhez illik is, mert a látszó, sodrott vezeték a képhez tartozik.
Szoba közepére a két oldalhossz méterben összeadva, centiméterben olvasva ad felső határt: egy 4 x 5 méteres szobában 90 cm. Étkezőasztal fölött ehelyett az asztal szélessége vezet, és a test legyen legalább 30 cm-rel keskenyebb a lapnál.
Nem. Ezek a formák sima, mai enteriőrben mutatnak a legjobban, mert ott van körülöttük az a nyugodt felület, amin kirajzolódnak. Ha a szoba már tele van formával, a mennyezeti lámpa maradjon a visszafogott opálüveg tányérnál.
