A retro fali lámpa az ötvenes-hatvanas évek egyik legpraktikusabb találmánya: az évtized találta ki azt a csuklós rézkart, amelyik nappal a fal síkjában marad, este pedig a könyv fölé fordul. Ez nem díszítés, hanem lakásméretre szabott mérnöki válasz – a kisebb szobákban nem volt hely külön olvasólámpának, tehát a fény felkerült a falra.
A korszak fali lámpáinál nem a búra a fő kérdés, hanem a mozgás. Az alábbi szerkezetek mind ma is gyártásban vannak ebben a formanyelvben, és teljesen eltérő használatot adnak.
Retro fali lámpa szerkezetek és használatuk SzerkezetMozgásKinyúlásBúraMire való Csuklós rézkarVízszintesen fordul, a fej dönthetőBehajtva 12–18 cm, kinyitva 40–70 cmKúpos fém, fehér belsővelÁgy melletti olvasás Ollós, harmonikaszerű karKi-be húzható, hosszában25–90 cmKis fémtányér vagy kúpDolgozósarok, konyhapult vége Rögzített rúd, dönthető fejjelCsak a fej billen18–30 cmHenger vagy kúpKép, polc, falfelület megvilágítása Opálüveg félgömb a falonNincs10–16 cmTejüvegFolyosó, lépcső, előszoba Kettős kar, két búrávalKaronként külön30–60 cmKét kis kúpFranciaágy fölé, egy kiállásról Fel-le nyitott hengerNincs10–14 cmFém, két végén nyitottFalmosó fény keskeny falonEz a leggyakoribb akadály, és éppen a korszak adta rá a legjobb választ. A korabeli fali lámpák jelentős része dugvillás vezetékkel készült, a kapcsoló pedig a testen ült: a sodrott, textilborítású kábel látszik, lefut a fal mellett a konnektorig, és ez a képhez tartozik, nem ellene dolgozik. Ma is így készülnek az ebben a formanyelvben tervezett testek, csak már 230 V-ra méretezett, szabványos anyagokkal.
A másik két út a fal megbontásával jár. Vezetéket húzni a vakolat alá festéssel végződik, viszont a végeredmény tiszta. A harmadik lehetőség a mennyezetről lehozott, falhoz simuló kar – ez ott jó, ahol a plafonkiállás közel van, és amúgy sem használod.
Bármelyiket választod, a döntést a rendelés előtt kell meghozni: a dugvillás és a fixen bekötött változat két külön termék, és a testen ülő kapcsoló megléte utólag nem pótolható.
A csuklós kar akkor jó, ha kinyitva a búra a párna szélétől befelé 20–30 cm-re áll, körülbelül 110–130 cm magasan a padlótól. Ehhez a rögzítés helyét az ágy szélétől kifelé 15–25 cm-re érdemes tenni. Fejtámlás ágynál mérd meg a fejtámla vastagságát is, mert az a kart hátrébb tolja, és a számított kinyúlásból az elvész.
Franciaágy fölé két külön lámpa való, mert egy test mellett az egyik fél mindig árnyékban olvas. Ha csak egy kiállás van, a kettős karú szerelvény oldja meg – ott egy tőből indul két, külön fordítható kar.
Az utolsó, gyakran kihagyott ellenőrzés: hajtsd be a kart gondolatban, és nézd meg, mi van a fal síkjában. Ha az ágy mellett szekrény vagy ajtó nyílik, a behajtott kar kinyúlása a mérvadó, nem a kinyitotté.
A sárgaréz a korszak alapfémje, jellemzően selyemmatt vagy enyhén sötétített felülettel, nem tükörfényesen. Mellette a fekete és a fehér lakkozott acél, néha tölgy vagy dió gyűrűvel a kar tövénél. A búrák belseje szinte mindig fehér, mert ez tereli és lágyítja a fényt – a matt fekete belső mutatós, viszont elnyeli a fény jelentős részét, és sokkal erősebb fényforrást kíván.
A réz idővel sötétedik, és ez itt nem hiba. Ami valóban gond, az a csukló lazulása: a jó szerkezet szorítócsavarral állítható, a gyenge nem, és fél év után magától lekonyul. Vásárlás előtt érdemes megnézni, van-e a csuklónál állítható csavar.
A korszak fali lámpáinak második nagy szerepe a közlekedő megvilágítása volt, és ez ma is az a hely, ahol a legtöbbet adják. A lépcsőnél a mérés nem a padlótól indul, hanem a lépcsőfoktól: a lámpa közepe onnan mérve 150–170 cm-re kerüljön, minden ötödik-hatodik foknál egy, és a fény essen a fokok élére, mert a lépcsőn az élek látszanak, nem a felület. Ha a fény szemből érkezik lefelé haladva, a fokok élei elmosódnak, és éppen a veszélyes irányban vakít.
Keskeny falszakaszra a két végén nyitott hengerek valók: nem világítanak meg semmit, viszont fel-le mosó fényt vetnek a falra, és mivel alig állnak ki, elmenni is lehet mellettük. Ez a legjobb megoldás olyan folyosón, ahol a szemben lévő falon szekrény vagy ajtó van, és minden centiméter számít.
A rögzítőlemez közepe 110–130 cm-re a padlótól, hogy a fény a válladon át essen a könyvre. Magas fejtámlánál inkább a felső érték. Ha a lámpa fix, nem dönthető fejű, akkor a búra alsó pereme mindenképpen maradjon a fekvő szemmagasság alatt.
Kis helyiségben igen. Előszobában, folyosón, gardróbban két, felfelé is szóró fali test jobb fényt ad, mint egy erős mennyezeti, mert nem rajzol kemény árnyékot. Nappaliban viszont a fali fény túl alacsonyról érkezik ahhoz, hogy a teret kitöltse – ott kiegészítés marad.
Meleg, 2700 K körüli fényszín, mert a réz és az opálüveg erre lett kitalálva. A kúpos búrás karokba E27 vagy E14 menetes fényforrás megy, a kisebb, irányított fejekbe G9 vagy GU10. Olvasáshoz szabályozható fényforrás érdemes, mert este kevesebb fény is elég.
A lakótéri testek szokásos védettsége IP20, ami sem fröccsenő vizet, sem tartós párát nem visel el. A tükör mellé, ha a helyiség kicsi és párás, legalább IP44 jelölésű testet keress. A vízvételi helytől 60 cm-en belül ez nem javaslat, hanem előírás.
Nagyjából 250 cm-enként egy, 160–180 cm magasan, hogy ne legyenek sötét szakaszok, és senki ne akadjon bele. Ha a folyosó keskeny, a 14 cm-nél kevesebbet kiálló, falhoz simuló testek valók, mert azok mellett két ember is elfér.
