Az alkonykapcsoló folyamatosan figyeli a környezet fényerejét: ha az a beállított luxérték alá esik, bekapcsolja a világítást, hajnalban pedig lekapcsolja. A mozgásérzékelőkben ugyanez az érzékelő dönti el, hogy a készülék éjjel-nappal reagál-e a mozgásra, vagy csak akkor, amikor valóban besötétedett.
Az időkapcsolóval szemben nem kell vele foglalkozni óraátállításkor, és a borús novemberi délutánt is felismeri. Nem a naptárat követi, hanem a tényleges fényviszonyokat.
A belsejében fotodióda, fototranzisztor vagy fotoellenállás méri a fényt, az elektronika összeveti a beállított küszöbbel, és egy relét kapcsol. Késleltetés (néhány másodperctől körülbelül egy percig) és hiszterézis gondoskodik arról, hogy egy arra járó autó fényszórója vagy egy felhő ne okozzon villogást.
| Jellemző | Szokásos érték | Mire figyeljen |
|---|---|---|
| Beállítási tartomány | többnyire 2–200 lx, szürkületkor kb. 5–50 lx | cégtáblához, kirakathoz magasabb tartomány kell, hogy korábban kapcsoljon |
| Késleltetés | néhány másodperctől néhány tíz másodpercig | túl rövid késleltetésnél az autók fénye is kapcsol |
| Terhelhetőség | relé jellemzően 6–16 A, a LED-terhelés külön megadva | a LED-tápegységek bekapcsolási árama magas, nagy terhelésnél mágneskapcsoló |
| Védettség | kültéren legalább IP44, kitett helyen IP54–IP65 | a DIN sínes készülék IP20, a külső érzékelőnek saját védettség kell |
| Tápfeszültség | 230 V vagy 12 V | 12 V-os típust soha ne kössön hálózatra |
Adja össze az összes lámpa teljesítményét, és hagyjon tartalékot. Ugyanannál a kapcsolónál a LED-re megadott határ gyakran többszörösen kisebb, mint a hagyományos izzókra vonatkozó.
A kültéri alkonykapcsoló bekötése a gyakorlatban három pontot jelent: a fázis az L kapocsra, a nulla az N-re, a kimenetről pedig a kapcsolt fázis megy a lámpához. A barna vagy fekete vezeték a fázis, a kék a nulla. A pontos bekötési rajz típusonként eltér, ezért mindig a gyártói ábra az irányadó. A 230 V-os hálózaton végzett munkát bízza villanyszerelőre, és szerelés előtt kapcsolja le a kismegszakítót.
Az érzékelő lássa az eget, de ne lássa azt a lámpát, amelyet vezérel. Az északi vagy keleti fal kb. 2 m magasan jól bevált: ott nem süt bele az esti, lemenő nap, és még könnyen tisztítható. Kerülje a mély ereszt, a tömör kerítés vagy sövény árnyékát, a szemközti utcai lámpát és a világos szomszédos homlokzatot, amely visszaveri a fényt. A vezetéket alulról vezesse a dobozba, hogy az esővíz ne folyjon a tömszelencébe.
Szezononként egyszer törölje le a port és a pókhálót az érzékelő ablakáról, télen söpörje le róla a havat, ősszel a leveleket. A letakart érzékelő éjszakát érzékel.
Este, amikor olyan sötét van, amilyennél már világítani szeretne, lassan forgassa a szabályzót a napot jelző szimbólumtól a hold felé, amíg a relé kattan. Várja ki a késleltetést, figyelje néhány estén át, és apró lépésekben finomítson.
A fényérzékelő nappal letiltja, sötétben engedélyezi a mozgásérzékelőt. A lámpa csak akkor gyullad fel, ha sötét van és valaki mozog a látómezőben, majd a beállított idő után kialszik.
A sötétség bekapcsol, az óra kikapcsol. Így a homlokzat vagy a cégtábla este világít, de nem egész éjszaka, és nem kell kézzel lekapcsolni.
Ha a lámpák törpefeszültségről, például kerti trafóról vagy napelemes akkumulátorról működnek. Ilyenkor a kapcsoló a 12 V-os oldalon dolgozik, nem a 230 V-os hálózaton.
Takarja le teljesen az érzékelőt tenyérrel vagy átlátszatlan zacskóval, és várja ki a késleltetést. A lámpának körülbelül egy percen belül fel kell kapcsolnia.
A csillagászati óra érzékelő nélkül számolja ki a napnyugtát a helyszín alapján. Pontos, de a viharfelhőt vagy a ködöt nem veszi észre – erre csak a fényérzékelő képes.
Ha csak érkezéskor kell fény, nézze meg a mozgásérzékelőket. Ha inkább a lámpába épített érzékelőt keres, nézze meg a kültéri lámpákat alkonykapcsolóval.
