A kültéri mozgásérzékelős lámpa magától felkapcsol, amikor valaki a bejárati ajtóhoz, a kapuhoz vagy a garázshoz ér, majd néhány perccel azután, hogy senki sem mozog a közelében, le is kapcsol. Így pont akkor van fény, amikor kell: nem kell a sötétben a kapcsolót keresni, és a lámpa sem ég feleslegesen egész éjjel.
A forma sokféle lehet: fali lámpa a homlokzaton, alacsony állólámpa a kerti út mellett, mennyezeti lámpa az előtető alatt vagy reflektor a kocsibeálló fölött. A mindennapi kényelmet azonban nem a lámpatest, hanem az érzékelő dönti el – az, hogy mennyire jól „látja” azt a területet, amelyet figyelnie kell.
Ahol csak időnként jár valaki – bejárat, kapu, kukatároló, garázs –, ott a mozgásérzékelős lámpa kényelmesebb és takarékosabb, mint az egész éjjel égő világítás. Ha viszont a homlokzatot vagy a kertet díszítő fénnyel szeretnéd megvilágítani, érdemes olyan modellt keresni, amely egész éjjel halványan dereng, és mozgásra teljes fényerőre vált.
A legtöbb kültéri lámpában passzív infravörös (PIR) érzékelő dolgozik. A lencse zónáin áthaladó ember, autó vagy állat hőjének változására reagál. Leginkább a látómezőn keresztben történő mozgást veszi észre, a szemből közeledőt később, üvegen keresztül pedig egyáltalán nem érzékel.
A mikrohullámú, más néven radaros (HF) érzékelő gyenge rádiójelet bocsát ki, és a visszaverődésből ismeri fel a mozgást. Szemből érkező mozgásra is gyorsan reagál, a hőmérséklet nem befolyásolja, és el lehet rejteni a lámpatestben. Hátránya, hogy vékony falon, fán és kerítésen is „átlát”, így korlátozott hatótáv nélkül az utcán sétálókra is felkapcsolhat.
Bejárathoz és kocsibeállóhoz többnyire a PIR a kiszámíthatóbb megoldás; a mikrohullámú ott jó, ahol a lámpának letisztultnak kell maradnia.
A beépített érzékelős lámpa egy darab, egy bekötéssel. A falra szerelt külön mozgásérzékelő viszont egyszerre több lámpát is kapcsolhat – például a kerti út összes állólámpáját –, és oda tehető, ahonnan a legjobban belát a területre. Egyetlen bejárathoz kényelmesebb a beépített érzékelő, hosszú kocsibehajtóhoz inkább a közös érzékelő a jobb.
Vásárlás előtt állj oda a tervezett szerelési helyre, és figyeld meg, honnan érkeznek az emberek. Mérd le a távolságot a kapuig. Ebből derül ki, mekkora érzékelési szögre és hatótávra van szükséged.
| Jellemző | Jellemző értékek | Gyakorlati tanács |
|---|---|---|
| Érzékelési szög | fali lámpák 110–240°, mennyezeti és állólámpák 360°-ig | Homlokzatra általában elég a 180° |
| Hatótávolság | többnyire 8–12 m, az erősebbek kb. 20 m-ig | Az ajtónál jobb a rövidebb, mint ha minden arra járó autóra felkapcsolna |
| Szerelési magasság | általában 1,8–2,5 m | Magasabban nő a hatótáv, de gyengül az érzékelés közvetlenül a lámpa alatt |
| Bekapcsolási idő | néhány másodperctől 15–30 percig | A bejáratnál 1–3 perc bőven elég |
| Alkonykapcsoló | állítható, nagyjából 2–2000 lx | Úgy állítsd be, hogy nappal ne kapcsoljon fel |
| Fényáram | bejárat 400–800 lm, kerti út 100–300 lm, kocsibeálló 1000–2000 lm | Fontosabb, hogy ne vakítson, mint hogy minél erősebb legyen |
| IP-védettség | IP44, IP54, IP65 | Előtető alá IP44, szabad homlokzatra IP65 |
A színhőmérséklet is számít: a ház körül és a kertben a 2700–3000 K-es meleg fehér barátságosabb, a 4000 K-es semleges fehér inkább garázshoz, kocsibeállóhoz illik. Ha a lámpa E27-es foglalatú, nézd meg a megengedett legnagyobb teljesítményt, és LED-es izzót használj. Az integrált LED-es lámpatest kompaktabb és jobb a tömítése, de élettartama végén egészben kell cserélni.
Évente párszor töröld le a lencsét a portól és a pókhálótól, télen a hótól, és ellenőrizd a tömítéseket. IP44-es lámpát ne moss nagynyomású mosóval.
Az érzékelő figyeli a mozgást, a beépített fényérzékelő pedig azt, hogy elég sötét van-e már. Ha mindkét feltétel teljesül, a lámpa a beállított időre felkapcsol, és minden újabb mozgás meghosszabbítja ezt az időt.
A LUX feliratú szabályzón a nap jele azt jelenti, hogy a lámpa nappal is felkapcsol – ez a próbához jó –, a hold pedig azt, hogy csak teljes sötétben. A legegyszerűbb, ha alkonyatkor, amikor már fényt szeretnél, a szabályzót a hold felől lassan a nap felé tekered, amíg a lámpa mozgásra fel nem kapcsol. Ettől kezdve nagyjából ennél a fényszintnél fog működni.
Leggyakrabban azért, mert túl hosszú a beállított idő (TIME), vagy mert az érzékelő látómezejében folyamatosan mozog valami: szélben hajló ág, lengő zászló, egy hőszivattyú vagy szellőző meleg levegője. Az is előfordul, hogy a lámpa saját fénye egy közeli falról vagy ablakról visszaverődve újraindítja az érzékelőt. Sok modell a kapcsoló gyors ki-be kapcsolására tartós világításra vált; ilyenkor néhány másodperces áramtalanítás után tér vissza az érzékelős módba – a pontos menetet a használati útmutató írja le.
A fali lámpa a bejárathoz, kapuhoz való: kisebb fényerő, 2 m körüli szerelési magasság, 180° körüli érzékelés. A reflektor erősebb, magasabbra kerül, és nagy felületet – kocsibeállót, udvart, garázs előtti részt – világít be. Reflektornál különösen figyelj arra, hogy lefelé dőljön, és ne vakítsa az utcán járókat vagy a szomszédot.
Leggyakrabban a szélben mozgó ágak, az utcán elhaladó autók, a macskák vagy a hőszivattyú, szellőző meleg levegője okozza. Csökkentsd az érzékenységet, döntsd lejjebb az érzékelőt, és takard ki a zavaró irányt.
A 230 V-ról működő lámpa egész évben erős, kiszámítható fényt ad. Az elemes és napelemes modellekhez nem kell kábel, de télen, rövid nappalok és fagy idején gyengébben és rövidebb ideig világítanak.
A hálózati lámpákon általában L, N és PE kapocs van, az elé kötött kapcsolót pedig tartósan felkapcsolva kell hagyni. A 230 V-os bekötést bízd villanyszerelőre.
Kifejezetten a ház falára keresel lámpát? Nézd meg a mozgásérzékelős kültéri fali lámpákat. A kerti világításról általában, érzékelő nélküli lámpákkal együtt, a kerti lámpák oldalon olvashatsz többet.
