A szecessziós csillár az 1890 és 1910 közötti két évtized központi lámpája: indaszerűen kanyarodó bronzkarok, virágkehely alakú üvegbúrák, ólomüveg betétek, patinás, sötét fémfelület és szándékos aszimmetria. A karok nem egyenesek, hanem úgy hajlanak, mintha növényi szárból nőttek volna ki, és a búrák nem egy magasságban állnak. Ez a szabálytalanság nem hanyagság, hanem a stílus alapelve – a szecesszió a természetből vette a rajzait, nem a körzőből.
Ez a két stílus keveredik össze a leggyakrabban, pedig harminc év és két ellentétes formaelv van közöttük. A csilláron mind a hét különbség látszik, ha tudod, mit nézz.
Szecessziós és art deco csillár: a döntő különbségek SzempontSzecessziós csillárArt deco csillár Korszak1890–19101920–1939 VonalvezetésKanyargó, indaszerű, folyamatosEgyenes, lépcsőzetes, tört MotívumNövény, virág, rovar, madárNapsugár, legyező, zikkurat FémfelületSötét, patinás bronz, antikolt sárgarézFényes réz, csiszolt króm ÜvegSzínes ólomüveg, rétegelt, satírozottTejfehér opálüveg, bordázott átlátszó üveg ElrendezésAszimmetrikus, eltérő magasságú búrákSzigorúan szimmetrikus, azonos szinten Búra irányaJellemzően felfelé nyíló kehelyJellemzően lefelé nyíló tányér vagy gömbHa a különbségek részletesebben érdekelnek, az art deco csillár oldal a másik irányból mutatja be ugyanezt; a stílus egészét pedig a szecessziós lámpa áttekintés járja körbe, a nemzeti változatokkal együtt.
A táblázat utolsó sora a legnagyobb gyakorlati következménnyel jár. A szecessziós csillárok többségén a búrák felfelé nyílnak, mint egy virágkehely – ez a stílus egyik legjellemzőbb megoldása, és teljesen más fényt ad, mint egy lefelé irányuló búra.
A felfelé nyíló kehely a fényt a mennyezetre küldi, onnan verődik vissza a szobába. Az eredmény lágy, árnyékmentes alapfény, amelyben nincs csillanás és nincs éles kontraszt. Cserébe az asztallapra érkező fény jóval kevesebb, mint amit egy lefelé nyíló búra ad ugyanazzal az izzóval. Étkezőasztal fölé ezért érdemes vagy lefelé nyíló búrás változatot keresni, vagy elfogadni, hogy a csillár a hangulatot adja, és az asztal fölé más fény is kell.
A hatásfok itt a mennyezettől függ. Világos, matt mennyezetről a fény nagy része visszatér; sötét vagy fényes lakkfelületről elnyelődik vagy tükröződő foltként verődik vissza. Ez a szempont vásárlás előtt ritkán jut eszébe az embernek, pedig a felfelé világító csillárnál mindent eldönt.
A színes üvegbetétes búrák valódi üvegből és fémprofilból állnak: az ólomprofilos, illetve a finomabb, rézfóliás technikával összeforrasztott mozaik egyaránt jóval nehezebb, mint egy azonos méretű akril vagy vékony üveg búra. Többkaros csillárnál ez összeadódik, és a mennyezeti rögzítés lesz az első kérdés.
Vasbeton födémbe fémdűbel kell; gipszkarton álmennyezetbe kizárólag a mögötte futó tartóprofilra vagy a fölötte lévő födémre kötött, átmenő rögzítés jó – a gipszkartonlap önmagában nem tart meg egy többkilós, karos testet. Régi, fafödémes lakásban a teherhordó gerendát kell megkeresni, mert a vakolat és a nádazás semmit nem bír.
A törött búra pótlása külön téma. Az ólomüveg betétek méretei nem szabványosak, ezért egy egyedi kehely pótlása gyakran üvegműves munkát kíván. Aki hosszú távra vásárol, jobban jár, ha a csillár búrái egyszerű, ismétlődő formájúak – így egy törés esetén nagyobb az esély a pótlásra.
Járható tér fölött a csillár alsó pereme legalább 210 cm-re legyen a padlótól. Étkezőasztal fölött az asztallaptól mért 70–80 cm a mérce, az átmérő pedig az asztal szélességének fele-kétharmada, minden oldalon legalább 15 cm szabad hellyel az asztal széléig.
A karok száma a helyiség méretével nő: három-négy kar 10–14 négyzetméterig, öt-hat kar 20 négyzetméter fölött indokolt. A szecessziós csillárnál viszont van egy plusz szempont: a stílus kanyargó karjai vízszintesen szélesebb helyet foglalnak, mint egy hasonló karszámú, egyenes karú csillár. A katalógusban megadott átmérőt ezért érdemes komolyan venni, nem a képről becsülni.
A karok jellemzően E14, a nagyobb búrás testek E27 foglalattal készülnek, 230 V-ról. A fényszín 2200–2700 K között hiteles: ebben a tartományban az ólomüveg borostyános, mézszínű és zöld árnyalatai telten szólalnak meg, a patinás bronz pedig meleg marad. A 4000 K fölötti neutrális fény kifakítja a színes üveget és szürkére viszi a bronzot.
Ahol a búra átlátszó vagy satírozott üveg, ott az izzó formája is látszik – oda hosszított izzószálú, átlátszó dekor LED-izzó való. Ólomüveg mozaik alá bármilyen meleg fehér izzó mehet, mert a búra úgyis szűr. A színes üveg ugyanakkor csökkenti az áteresztett fényt, tehát ugyanahhoz a fényszinthez több lument kell számolni, mint áttetsző búránál. Ha a színes üveg maga a cél, a Tiffany csillár oldal a stílus amerikai ágát mutatja be, ahol a mozaik a főszereplő.
Mert a stílus növényi formákat követ, azok pedig nem szabályosak. Az egyenlőtlen magasságú búrák és a különböző ívű karok szándékosak – ez a legmegbízhatóbb jel arra, hogy a darab valóban ebbe a formanyelvbe tartozik, és nem art deco.
Ha lefelé nyíló búrái vannak, igen. A jellemzőbb, felfelé nyíló kelyhes változat viszont a mennyezetre világít, és az asztallapra kevés fény jut belőle; ilyenkor kiegészítő fényforrás is kell az asztal fölé.
Lényegesen nehezebb az akril vagy vékony üveg búrásnál, mert valódi üvegdarabokból és fémprofilból áll. Többkaros kivitelnél a tömeg összeadódik, ezért a mennyezeti rögzítés az első eldöntendő kérdés.
Egyszerű, ismétlődő formájú búránál igen, egyedi ólomüveg kehelynél viszont gyakran üvegműves munkát kíván, mert ezek a méretek nem szabványosak. Hosszú távra ezért érdemes ismétlődő búrákkal készült csillárt választani.
Egyetlen darabként igen, ha a szoba többi eleme visszafogott. A szecessziós csillár erős, önmagában is elég díszítés – ha mellé mintás tapéta, faragott bútor és további díszes lámpák kerülnek, a tér zsúfolttá válik.
