Este hazaérve senki sem szeret sötétben a kulcslyukat keresgélni. A kültéri mozgásérzékelő pont ezt oldja meg: amint valaki belép a látómezejébe a kapunál, a bejárati ajtónál vagy a kocsibeállón, felkapcsolja a lámpát, és ha már senki sem mozog, a beállított idő leteltével le is kapcsolja. A kültéri világítás így csak akkor fogyaszt, amikor valóban kell.
A lépcsőházi típusoknál jóval keményebb körülmények között dolgozik: nyári hőség, téli fagy, eső és por éri, ezért zárt, UV-álló házra és megfelelő IP-védettségre van szüksége. Messzebbre is lát: hatótávja gyakran tíz méternél is több. Többnyire önálló készülékként kerül a falra vagy az eresz alá, és a már meglévő lámpát kapcsolja, vagyis nem kell az egész lámpatestet szenzorosra cserélni.
A passzív infravörös (PIR) érzékelő semmit nem sugároz ki. Egy zónákra osztott lencse mögött a hőt figyeli, és akkor kapcsol, ha egy meleg test az egyik zónából a másikba lép. Ezért az oldalról, keresztben haladó embert sokkal hamarabb észleli, mint azt, aki egyenesen felé sétál. Kánikulában, amikor a környezet hőmérséklete közel jár a testhőhöz, kissé gyengébben reagálhat.
A mikrohullámú (radaros) érzékelő rádióhullámokat bocsát ki, és minden mozgásra reagál, akár vékony üvegen vagy műanyagon át is. A hőség nem zavarja, viszont túl magas érzékenységnél a szélben hajladozó ágak is felkapcsolják a lámpát. Kültéren ezért a PIR a megszokott választás. A riasztókhoz készült érzékelők más kategória: 12 V-ról működnek, a riasztóközpontnak jeleznek, a 230 V-os lámpát nem kapcsolják.
| Helyszín | Látószög | Védettség | Mire figyeljünk |
|---|---|---|---|
| Bejárati ajtó, előtető vagy eresz alatt | 180° falra, vagy 360° mennyezetre | IP44, ha nem veri az eső | A lámpa ne világítson közvetlenül az érzékelőre |
| Kocsibeálló, garázs | 180–240° | IP54–IP65 | Két-három perces idő, hogy kipakolás közben se aludjon ki a fény |
| Kertkapu, kerti út | kb. 180°, takarókkal szűkítve | IP54–IP65 | Az utca és a járda kitakarása |
| A ház sarka | kb. 270°-os sarokmodell | IP54–IP65 | Két homlokzatot figyel egyszerre |
Az érzékelők hatótávja általában 8–12 m, az erősebbeké kb. 20 m, de a valóságban néhány méterrel kevesebbel számoljunk. A bekapcsolási idő jellemzően néhány másodperctől nagyjából negyedóráig állítható. A terhelhetőséget sok gyártó külön adja meg izzóra és LED-re: LED-nél az alacsonyabb érték a mérvadó, mert a tápegységek bekapcsoláskor nagy áramot vesznek fel. Ahol nem lehet kábelt húzni, az elemes vagy napelemes, vezeték nélküli érzékelő és a lámpánál elhelyezett vevő is megoldás.
A hálózati érzékelő sorkapcsán általában három jelölés van. Az L a bejövő fázis (a barna ér), az N a nulla (a kék ér), az L' pedig a kapcsolt fázis, amely a lámpához megy; ennek színe típusonként eltér, ezért mindig a készülékhez mellékelt rajzot kövessük. A lámpa a kapcsolt fázist és a nullát kapja, fém lámpatestnél a zöld-sárga védőföldet is. A keresésekben gyakori „220 V” ma a 230 V-os hálózatot jelenti, erre készülnek az érzékelők. A bekötést bízzuk villanyszerelőre, különösen, ha földkábelt kell fektetni a kapuig.
Az érzékelő elé, a fázisba kötött kapcsolóval az egész kör áramtalanítható. Sok típus gyors ki-be kapcsolásra tartós fényre vált. Másik megoldás egy, az érzékelő kimenetével párhuzamosan kötött kapcsoló, amely megkerüli az érzékelőt.
A legtöbb kültéri mozgásérzékelőben eleve van alkonyérzékelő (LUX), így külön készülék és plusz vezeték nem kell. Ha viszont a lámpának mozgástól függetlenül egész éjjel égnie kell, arra az önálló alkonykapcsoló való.
Két vagy több érzékelő kimenete párhuzamosan köthető egy lámpára, ha mind ugyanarról a fázisról kapja a tápot. Relés kimenetnél ez két párhuzamos kapcsolóhoz hasonlít; elektronikus kimenetű típusnál előbb nézzük meg a leírást. Így a lámpa akkor is felkapcsol, ha valaki a kapu felől, és akkor is, ha a garázs felől érkezik.
Mozgást észlel a figyelt területen, felkapcsolja a lámpát, és a beállított ideig bekapcsolva tartja. Minden újabb mozgás elölről indítja az időt; ha nincs mozgás, a lámpa kialszik.
Bekapcsolás után az érzékelőnek általában fél–egy perc kell, hogy beálljon (bemelegedési idő). Ezután az alkonyérzékelő szabályzóját (LUX) állítsuk nappali állásba, az időt (TIME) minimumra, és járjuk be a területet. Ha a lefedettség rendben van, a LUX-ot tekerjük vissza szürkületre, és állítsuk be a végleges időt.
Rádióhullámokat sugároz, és a visszavert hullámok változásából érzékeli a mozgást. Vékony burkolaton át is lát, ezért rejtve is felszerelhető, de a szélben mozgó ágakra is érzékeny.
Leggyakrabban azért, mert valami folyamatosan újraindítja: meleg levegő a szellőzőből, mozgó ág, vagy a saját lámpa fénye és hője. Előfordul az is, hogy a kézi tartós bekapcsolás maradt aktív, vagy túl hosszú a beállított idő.
Igen, ha a lámpa betáplálását az érzékelőn keresztül vezetjük. A lámpának nem kell saját szenzor, csak a teljesítménye férjen bele a terhelhetőségbe.
Általánosabban, beltéri típusokkal együtt: mozgásérzékelők. Ha a fénynek egyszerűen alkonyattól hajnalig kell égnie, az alkonykapcsolók témája a megfelelőbb.
