A design függőlámpa az a lámpafajta, ahol a rajz és a geometria elválaszthatatlan: a búra formája határozza meg, honnan látszik a fényforrás, a felfüggesztés hossza pedig azt, hogy vakít-e. Ezért a jó választás két számmal kezdődik – az asztal hosszával és a belmagassággal –, és csak utána jön az, hogy melyik forma tetszik.
A függőlámpa akkor jó, ha az asztallapot világítja meg, nem a szemben ülő arcát. Az alábbi értékek 74–76 cm-es szabványos asztalmagassággal számolnak, és a búra alsó élétől az asztallapig mért távolságra vonatkoznak.
| Asztal | Függesztékek száma | Búra átmérője | Belógás az asztallap fölött | Egymás közti tengelytáv |
|---|---|---|---|---|
| Kerek, 90–110 cm | 1 | 35–45 cm | 70–80 cm | – |
| Négyszögletes, 120–140 cm | 1 nagy vagy 2 kicsi | 40–50 cm, illetve 20–25 cm | 70–80 cm | 60–70 cm |
| Négyszögletes, 160–180 cm | 2–3 | 20–30 cm | 72–82 cm | 55–65 cm |
| Hosszú, 200–240 cm | 3 | 20–30 cm | 75–85 cm | 60–70 cm |
| Konyhasziget, 180–200 cm | 2–3 | 18–28 cm | 75–90 cm a pult fölött | 60–75 cm |
| Kisasztal, éjjeliszekrény helyett | 1 | 12–20 cm | A laptól 45–60 cm | – |
A darabszámnál egy szabály elég: a szélső búrák tengelye maradjon legalább 25–30 cm-re az asztal végétől, különben a sor kilóg, és a fény a padlóra esik. Páratlan szám nyugodtabb képet ad, mint páros, kivéve a konyhaszigetet, ahol a pult hossza dönt.
Ez a függőlámpa egyetlen igazi mérnöki kérdése, és a tervek fele erre válaszol. Az étkezőasztalnál az ülő szemmagasság 110 és 125 cm között van a padlótól. Ha a búra alsó pereme ez alá kerül, senki nem lát bele; ha fölé, mindenki a fényforrást nézi majd vacsora közben. A 74 cm-es asztallap fölött 70–80 cm belógás pontosan ezt a takarást adja.
Poul Henningsen ezt a problémát nem függesztési magassággal, hanem magával a búrával oldotta meg: egymás fölé rétegzett ernyők, amelyek minden szokásos nézőpontból eltakarják az izzót, miközben a fény a rések között kijut, részben lefelé, részben oldalra. Az ilyen test magasabban is lóghat vakítás nélkül. Alvar Aalto kúpos, fehér belsejű búrája a másik iskola: szűk, kemény fénykúpot rajzol az asztallapra, a szoba többi része sötét marad – étkezőbe kiváló, nappaliba nem.
A harmadik eset a csupasz vagy áttetsző búra. Ott a fényforrás a kép része, tehát a fényforrás formája és a fény színe ugyanolyan tervezési döntés, mint a lámpatesté. Aki üvegbúrás függesztéket vesz, számoljon vele, hogy egy hideg, éles fényű fényforrással az egész hatás elveszik.
A függeszték a mennyezeti kiálláson lóg, takarórózsával fedve. Három dolgot érdemes vásárlás előtt megnézni. Az első a kábelhossz és annak rövidíthetősége: a legtöbb testnél a vezeték 120–200 cm, és a takarórózsában vagy a búránál rögzíthető rövidebbre – de nem mindegyiknél, és a fémrudas felfüggesztéseknél egyáltalán nem, ott a rudak számával lehet állítani.
A második a tömeg. Egy 5 kg alatti test általában a gyári mennyezeti tiplivel is elbír, ennél nehezebbnél a födém anyaga dönt: gipszkartonba önmagában nem való, ott a tartószerkezetig kell rögzíteni. A harmadik a kiállás helye: ha az étkezőasztal nem a plafonkiállás alatt van, a kábel mennyezeti tartóra fűzhető, és a búra oda kerül, ahová kell.
A hálózat 230 V, a szokásos foglalat E27, kisebb búráknál E14 vagy G9, irányított fejeknél GU10. Lakótéri védettség IP20, ami azt jelenti, hogy zuhany vagy kád fölé nem való.
A függeszték az egyetlen lámpafajta, amelyik szabadon lóg a térben, tehát az anyaga nemcsak látszik, hanem viselkedik is. A vékony, sodrott fémlemez könnyű, viszont a rezgésre és a huzatra érzékeny: nyitott konyhában, ahol a páraelszívó és a szellőzés dolgozik, egy 20 cm-es alumíniumbúra órákig lengedezik. A tömör, mélyhúzott acél nehezebb, és megáll a helyén. A fúvott üveg falvastagsága 3–5 mm körül mozog; ez az, ami miatt egy azonos átmérőjű üvegbúra a fémnek akár háromszorosát nyomja, és emiatt kell a rögzítést komolyabban venni.
A felület a fényt is átírja. A kívül matt, belül fényes fehér búra a legmegbocsátóbb: rejti a foglalatot, és lágy peremet rajzol az asztalra. A kívül-belül fémfényű test csillogó pontokat vet a lapra, ami poháron és tányéron mutatós, papíron zavaró. A textilbevonatú és a papírbúra oldalra is enged fényt, tehát a szoba egészét emeli, viszont az asztalon kevesebb marad. Ha egyetlen szempontot érdemes komolyan venni, az ez: mit akarsz látni az asztalon, és mit a szoba többi részén.
Az asztal fölött nem, mert oda senki nem áll be. A megérzés azért csal, mert állva nézzük a lámpát, és akkor tényleg alacsonynak tűnik – ülve viszont éppen ez adja a takarást és a meghitt fénykört. Ha az asztal mellett rendszeresen elmennek, told a búrákat az asztal tengelyébe, és mérd meg a szabad magasságot a széle mellett.
A pult fölé nem. A függeszték a szigetet és az étkezőrészt világítja meg, a munkapulton viszont a saját árnyékodban dolgoznál – oda a felsőszekrény alá szerelt fény való. A kettő nem helyettesíti egymást.
A dohányzóasztal 40–45 cm magas, a kanapén ülő szemmagasság 100–110 cm. Ebből az következik, hogy a búra alsó éle 130 cm körül legyen a padlótól, és a testnek takarnia kell alul, különben szemben ülve belelátsz. Ha átjárás is van mellette, inkább told a fal felé.
Egy asztal fölé azonos, mert a sor akkor olvasható egy tárgyként. Különböző magasságban lógó, eltérő méretű búrák nagy légterekbe valók, lépcsőházba vagy galériás terekbe, ahol a csoport önálló látvány, nem asztali fény.
Nagyon. A fehér belső felület lágyítja és lefelé tereli a fényt, a fémszínű, csiszolt belső csillanást és foltokat rajzol az asztallapra, a matt fekete belső pedig elnyeli a fény jelentős részét – ez utóbbi mutatós, de sokkal erősebb fényforrást kíván. A leírásokban ez a legritkábban feltüntetett, mégis a leginkább érzékelhető adat.
