A design csillár abban tér el a hagyományos csillártól, hogy nem a díszítés a kiindulópont, hanem a szerkezet: hány fénypont, milyen elrendezésben, mekkora térben. A huszadik század közepe óta a legjobb csillártervek egytől egyig ugyanazt csinálták – elvették a rárakott díszt, és megmutatták, ami tartja a lámpát.
A csillár az egyetlen lámpafajta, amelyiknél a rossz méret azonnal látszik. Túl kicsi test elveszik a térben, túl nagy elnyomja a bútort, és a nehéz darabnál a rögzítés is komoly kérdés. Az alábbi értékek 250–280 cm-es belmagassággal számolnak.
Szobaméret, csillárátmérő, tömeg és fénypontszám TérÁtmérőTest magasságaJellemző tömegFénypontok Előszoba, 4–6 m²30–40 cm25–40 cm1–3 kg1–3 Hálószoba, 12–16 m²45–60 cm30–50 cm2–5 kg3–5 Nappali, 20–28 m²60–90 cm40–70 cm4–10 kg5–8 Étkező asztal föléAz asztallap szélességénél 30 cm-rel kisebb40–60 cm4–12 kg4–8 Galéria, lépcsőtér50–80 cm, függőlegesen elnyújtva80–200 cm6–20 kg6–12Egy gyors becslés a szoba két oldalhosszából: add össze méterben, és az eredményt olvasd centiméterben. Egy 4 x 5 méteres szobában ez 90 cm körüli átmérőt jelent – ez a felső határ, nem a cél. Étkezőasztal fölött ez a képlet nem érvényes, ott az asztallap mérete vezet.
Gino Sarfatti 1958-as, ötven csupasz foglalatot hordozó teste az a pillanat, amikor a csillár elveszítette a díszeit: nincs kristály, nincs kar, csak vékony fémpálcák és a végükön a fényforrás. A forma azóta is visszatér, és a lényege nem a látvány, hanem az, hogy a fénypontok szétterítve, sok kis forrásból adják a fényt – ettől lágy az árnyék.
Poul Henningsen ugyanabban az évben az ellenkező úton indult el: több tucat, egymást átfedő lemez rétegéből épített búrát, amely minden nézőpontból eltakarja a fényforrást, és a fényt a lemezek közti réseken engedi ki. Az eredmény egy nagy, mégis vakításmentes test, amely alatt közvetlenül is lehet ülni.
A harmadik irány a fürtös elrendezés: sok, azonos, kis búra eltérő hosszúságú kábeleken, egyetlen közös rózsáról. Ez a megoldás azért terjedt el, mert szabadon a térhez igazítható – lépcsőházban függőlegesen elnyújtva, asztal fölött vízszintesen elosztva ugyanaz a rendszer.
A csillárnál a mennyezet a szűk keresztmetszet. Vasbeton födémbe megfelelő tipli és csavar 10–15 kg-ot gond nélkül visel. Gipszkarton álmennyezetbe önmagában semmi nem függeszthető: ott a tartószerkezetig kell átmenni, vagy külön tartót kell építeni a lámpa alá. Régi, faszerkezetes vagy poroszsüveg födémeknél érdemes a rögzítés helyét megkeresni, mielőtt megrendeled a testet.
A takarórózsa átmérője a másik gyakorlati adat: ez fedi a mennyezeti kiállást és a bekötést. Ha a régi lámpa nagy tányérral takart egy kivésett felületet, mérd meg a lyukat. A hálózat 230 V, a foglalat a sokkarú testeknél leggyakrabban E14, a nagyobb búrásoknál E27.
A sokágú csillárnál a fényforrás választása fontosabb, mint bármelyik más lámpánál, mert nyolc apró forrás összege adja a szoba fényét. Két hiba fordul elő rendszeresen. Az egyik a vegyes fényszín: ha nem egyszerre cseréled az összes fényforrást, két-három év múlva melegebb és hidegebb fények keverednek egy testben, és ez messziről látszik. A másik a szabályozás: sok fényforrásnál a szabályzó terhelése összeadódik, tehát a fényerőszabályzó és a fényforrás párosítását együtt kell megnézni, különben vibrálni fog.
A tisztítás a harmadik, amiről ritkán esik szó. Egy csupasz szerkezetű test poros lesz, és a por a vékony pálcákon látszik a legjobban. A zárt búrás csillár ebből a szempontból kényelmesebb, viszont a búrákat le kell szedni a takarításhoz – érdemes megnézni, csavaros vagy pattintós a rögzítésük, mielőtt hat méter magasra kerül.
250 cm belmagasság alatt csak lapos, széles test, amelynek az építési magassága 30 cm alatt marad, és lehetőleg nem a közlekedő fölé kerül. Bútor fölött – étkezőasztal, dohányzóasztal – az alacsony belmagasság sem akadály, mert ott az alsó él 150 cm körül is maradhat.
Nem a darabszám dönt, hanem az összes kibocsátott fény és az, hogy a búra merre engedi. Egy nyitott, felfelé is szóró ötágú test világosabbá tesz egy szobát, mint egy nyolcágú, lefelé zárt búrás. Ha a csillár az egyetlen fényforrás, keress felfelé is szóró megoldást, mert a plafonról visszaverődő fény tölti ki a sarkokat.
A csillár erős tárgy, tehát vagy a bútorcsoport közepére kerül, vagy a szoba mértani közepére – a kettő között lebegve mindig véletlenszerűnek látszik. Ha a plafonkiállás nem a jó helyen van, a mennyezetre szerelt kábeltartó néhány tíz centiméterrel odébb viszi a testet.
A fentiek közül a legfiatalabb is több évtizedes, és folyamatosan gyártásban van. Ez a legjobb mérce: ha egy modellt harminc éve ugyanaz a gyártó tart a kínálatában, akkor nem szezonális forma. A hirtelen felbukkanó, mindenütt egyszerre látható testeknél érdemes két évet várni.
Nem kell azonosnak lenniük, de legyen közös nevező: azonos fémszín, azonos búraanyag vagy azonos fényszín. Ha a csillár a szoba főszereplője, a többi lámpa maradjon visszafogott – két erős forma ugyanabban a térben egymást gyengíti.
