A keleti lámpa nem a búra formájával díszít, hanem azzal, amit a falra vetít. Az áttört rézlemez, a színes mozaiküveg és a kézzel vésett minta a fényt geometrikus rajzokra bontja, és ezek a rajzok a falon és a mennyezeten jelennek meg – a szoba tehát nemcsak megvilágítást kap, hanem mintázatot is. Ez a marokkói, török és indiai lámpáshagyomány közös lényege, és ez az, amiért ez a lámpatípus egészen máshogy viselkedik, mint bármelyik európai stílus.
A „keleti” jelző több, egymástól jól elkülöníthető mesterséget takar. A vásárláskor érdemes tudni, melyiket keresed, mert a fényhatásuk különbözik.
| Hagyomány | Anyag és technika | Mintázat | Milyen fényt ad |
|---|---|---|---|
| Marokkói | Áttört, vésett réz- vagy sárgarézlemez, néha színes üvegbetéttel | Sűrű geometrikus rács, csillagsokszög, arabeszk | Éles, fehér fényrajz a falon; a lámpa maga sötét sziluett marad |
| Török | Kézzel rakott üvegmozaik fémvázon, apró színes és tükrös elemekkel | Koncentrikus körök, virágrozetta | Színes fényfoltok minden irányban, csillogó, mozgalmas kép |
| Indiai | Vésett, domborított sárgaréz, faragott fa, festett üveg | Növényi indák, páva, stilizált virág | Melegebb, lágyabb rajz, kevesebb éles kontraszttal |
A marokkói és a török vonal a legerősebb hatású, mert mindkettő a teljes búrafelületet dolgozza meg. Az indiai darabok gyakran csak részben áttörtek, ezért a vetületük visszafogottabb – ez kisebb szobában előny.
Ez a keleti lámpa legfontosabb, mégis legritkábban elmondott szabálya. Az áttört búra a fényforrás árnyékát vetíti a falra, és az árnyék élessége attól függ, mekkora a fényforrás. Egy kicsi, pontszerű izzó éles, tiszta rajzot ad; egy nagy, matt, tejfehér gömbizzó viszont minden irányból megvilágítja a lyukakat, és a vetület elmosódik.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az áttört fémbúrás lámpába átlátszó burájú, kis méretű izzó való – jellemzően G9-es kapszula vagy kis, átlátszó E14-es gyertyaizzó. A nagy, matt körte pontosan azt a hatást öli meg, amiért a lámpát megvették. Mozaiküveges búránál ez kevésbé számít, mert ott az üveg maga szűr és színez.
A második szabály a távolság. Minél messzebb van a búra a faltól, annál nagyobb és annál lágyabb a vetített minta; közel a falhoz kisebb és élesebb. Egy áttört fali lámpa 10–15 cm-re a faltól élesen rajzol, egy szoba közepén függő lámpás pedig az egész mennyezetet befedi lágy mintával.
A vetített minta akkor látszik, ha van hova vetülnie. Világos, sima, egyszínű falfelület mellett a hatás erős; mintás tapétán, könyvespolcokkal telezsúfolt falon vagy sötét felületen szinte semmi nem marad belőle. Ez a legfontosabb szempont a hely kiválasztásánál – fontosabb, mint a lámpa mérete.
A második szempont a fényszint. A keleti lámpa akkor mutat, ha körülötte alacsony az általános megvilágítás: nappali fényben vagy erős mennyezeti világítás mellett a vetület eltűnik. Ezért ez a lámpatípus szinte mindig kiegészítő, esti fény – mellé kell egy semlegesebb fényforrás a helyiség alapvilágítására.
A réz és a sárgaréz áttört felülete porfogó, és a por a lyukak peremén ül meg, ahol nehéz elérni. Puha ecset vagy hajszárító hideg fokozata a leghatékonyabb eszköz. Ha a fém lakkozott, a lakk addig véd, amíg ép: a fémpaszta és a súrolószer átvágja, és a réz utána foltosan sötétedik. Ha a fém szándékosan patinás, a patina a felület része, nem szennyeződés – ledörzsölve a lámpa elveszti a karakterét.
A mozaiküveg apró elemei gyantával vagy ragasztóval rögzülnek a vázhoz. Ammóniás ablaktisztító és erős oldószer nem való rájuk, mert a ragasztóréteget támadja. Alig nedves, puha kendő elég; a tükrös elemeket utána szárazon érdemes áttörölni, hogy ne maradjon csík.
A színes üveg iránti vonzalomnak van európai és amerikai megfelelője is. A Tiffany csillár rézfóliás ólomüveg mozaikja ugyanazt csinálja, csak természeti mintakinccsel, geometrikus rács helyett. A szecessziós lámpa pedig azért ide tartozó rokon, mert a századforduló európai formanyelve maga is merített a keleti ornamentikából – a magyar szecesszió népi és keleti motívumkincse ennek a legismertebb példája.
Aki inkább mértani, fémes formanyelvet keres színes üveg nélkül, annak az art deco lámpa áttekintés a kiindulás: ott is geometria van, de vetített minta nélkül.
A keleti lámpák jellemzően E27, E14 vagy G9 foglalattal, 230 V-ról működnek. A fényszín 2200–2700 K között hiteles: a meleg fény a rezet aranyszínűen tartja, és a mozaiküveg meleg árnyalatait is felizzítja. A 4000 K fölötti fény a rezet szürkére viszi. A fényerőszabályzás ennél a lámpatípusnál különösen sokat ad, mert a vetített minta és a fényszint viszonya ízlés kérdése – ehhez kifejezetten dimmelhetőnek jelölt izzó és a terheléshez illő szabályzó kell.
Mert nagy, matt izzó van benne. Az éles árnyékrajzhoz kicsi, pontszerű, átlátszó burájú fényforrás kell – G9-es kapszula vagy kis, átlátszó E14-es izzó. A tejfehér körte minden irányból megvilágítja az áttöréseket, és elmossa a vetületet.
Alapfénynek nem. Az áttört búra a fény nagy részét visszatartja, és amit átenged, azt mintázza. Kiegészítő, esti fényként a legerősebb, mellé kell egy semlegesebb világítás.
Puha ecsettel vagy hideg levegőfúvással, majd száraz kendővel. Fémpaszta és súrolószer nem való rá: lakkozott felületnél a lakkot vágja át, patinás felületnél magát a patinát dörzsöli le.
Világos, sima, egyszínű falra, mert a minta ott látszik. Sötét, mintás vagy telezsúfolt falon a vetület elvész, és a lámpából csak a sziluett marad.
Igen. A marokkói jellemzően áttört fémlemez, amely éles, fehér geometrikus rajzot vet; a török üvegmozaikkal dolgozik, és színes fényfoltokat szór szét. Az előbbi grafikusabb, az utóbbi mozgalmasabb hatású.
