A kültéri lépcsővilágítás ugyanazt a feladatot látja el, mint a beltéri — megmutatja, hol van a fok széle —, csak sokkal barátságtalanabb körülmények között. Kerti lépcsőn, teraszlépcsőn és bejárati lépcsőn a víz, a fagy, az UV és a földben futó kábel dönti el, hogy a lámpa két év múlva is világít-e.
Az IP-fokozat itt nem formalitás. Fedett bejárat alatt, ahová legfeljebb permet jut, a fröccsenő víz elleni védelem is elég lehet; szabadon álló kerti lépcsőn, ahol az eső közvetlenül veri, ennél magasabb fokozat indokolt. A süllyesztett kivitelnél külön figyelj arra, hogy a beépítődoboz aljában megálló víz télen megfagy és feszíti a testet — a doboznak legyen elvezetése, vagy legalább kavicságy alatta. A kábelbevezetés tömítése ugyanennyit számít: a legtöbb kültéri lámpa nem a testén, hanem a bevezetésnél ázik be.
Este a kert sötét, a szem tágra nyílt pupillával érkezik. Ilyenkor egy szabadon látszó fényforrás sokkal erősebbnek hat, mint nappal a folyosón, és pont az ellenkezőjét éri el: elvakít, a fok éle pedig eltűnik a fénypont mögötti sötétben. Három dolog segít. Alacsonyra tedd a lámpát, a fellépő magasságában vagy alatta. Válassz olyan kivitelt, amelynek pereme takarja a fényforrást, és a fényt lefelé, a fok lapjára irányítja. És maradj meleg fehér, 3000 K körüli fénynél — a hideg fehér kültéren, sötét háttér előtt keményebb kontrasztot ad, mint amennyi biztonságot.
Ez az a rész, amit később már nem lehet olcsón javítani. A nyomvonalat még a burkolás előtt gondold végig: hová jön a lámpa, honnan kapja a betáplálást, hol lesz a leágazás. Földben a kábel védőcsőben fusson, a leágazások pedig hozzáférhető, vízálló kötődobozba kerüljenek, ne beöntve a betonba. Ha a lépcső már kész, a falon kívüli, kis kiállású lámpatest reális alternatíva a vésés helyett — kevésbé letisztult, viszont nem kell hozzá megbontani a burkolatot.
A kültéri lámpatest nem csak elektromosan romlik el. A festett felület egy karcolásból indulva korrodálni kezd, a rozsdamentesnek hitt csavar rozsdafoltot húz a burkolatra, a szilikonos tömítés pedig évek alatt megkeményedik. Sós, párás levegőn vagy medence közelében ez gyorsabban megy. Érdemes olyan típust választani, amelynél a rögzítőelemek is korrózióállók, és amelynél a lámpa kivehető anélkül, hogy a dobozt ki kellene bontani a falból.
Kültéren ritkán akarunk kapcsolót nyomogatni. Alkonykapcsolóval a lépcső sötétedéskor magától felkapcsol és hajnalban lekapcsol — ez a legegyszerűbb, viszont egész éjjel világít. A mozgásérzékelő takarékosabb és jobban is néz ki, de hidegben és esőben téves jelzést adhat, ezért az érzékelési zónát érdemes szűkre állítani. A kettő kombinációja — alkonykapcsoló alacsony alapfénnyel, mozgásra felerősödve — a kényelmes megoldás, ehhez viszont vezérelhető lámpatest kell.
Nem. Szabályos kiosztásnál minden második fok is elég, sőt szabálytalan kerti lépcsőnél inkább a szintváltásokat és a fordulókat érdemes jelölni.
Kész lépcsőn a falon kívüli az egyszerűbb, mert nem kell vésni. Épülő lépcsőnél a süllyesztett szebb, és nincs miben megbotlani — cserébe a víz elvezetését előre meg kell oldani.
Lehet, de ehhez időtálló, zárt megoldás kell: megfelelő IP-fokozatú szalag, hozzá való LED profil tömített végzárókkal, és száraz helyre telepített tápegység.
A sorrend kültéren fordított a szokásoshoz képest: előbb a víz elvezetése és a kábelnyomvonal, utána a lámpatest formája. Ha ez a kettő rendben van, a lépcső évekig ugyanúgy fog kinézni, mint az átadás napján.
