A vintage kerti világítást szemmel választja az ember: keskenyedő lámpás, ívelt kar, üveg, amely enyhén hullámosra töri a mögötte lévő fényt. Hogy öt szezon után is szép marad-e, azt viszont sokkal józanabb dolgok döntik el — az öntvény anyaga, az üveg körüli tömítés, és hogy kapható-e még bele fényforrás. A válogatásban állólámpák, kerti lámpások, fali lámpák, függő darabok és lámpaoszlopok is vannak, ezért a forma előtt érdemes a szerepet kiválasztani.
A bejárati ajtó mellé kerülő retro fali lámpának egy dolga van: mutassa a zárat és a vendég arcát. Az oszlopra ültetett lámpás a járda vonalát rajzolja ki, és akkor van értelme, ha több áll belőle egyenletes ritmusban. A két- vagy háromkarú parki lámpás a kocsibeálló és a kapubejáró eleme; egyetlen darab egy kis gyep közepén elveszettnek látszik. A láncon függő lámpáshoz fedett hely kell: tornác, árkád, kocsibeálló teteje.
Több oszlop állítható magasságú, például 195 és 295 cm között, és ez rendszerint jobb megoldás, mint papíron kitalálni a méretet. A végleges helyet sötétedés után érdemes eldönteni, a kapu felől nézve.
A porszórt öntött alumínium a józan hétköznapi anyag: könnyű, nem hagy rozsdacsíkot a térkövön, és pontosan azokban a fekete és patinás árnyalatokban létezik, amelyeket ez a stílus megkíván. A réz és a nyers sárgaréz az ellenkező irányba megy — barnán át zöldes patinára oxidálódik, amely maga védi a fémet, így a karcolás benő ahelyett, hogy korrodálna. A csapda a lakkozott sárgaréz: a lakk néhány év UV után szétesik, és a felület foltosan fut be. A tűzihorganyzás nyersen néz ki, de sózott kocsibeálló mellett tart a legtovább. A csavarok legyenek rozsdamentesek.
A régi lámpásokat nyílt lángra tervezték, és sok másolat átvette a nyitott alsó részt, amelyen egykor a hő távozott. Az ilyen lámpás nem lesz zártabb IP23-nál vagy IP44-nél, bármit ír a leírás — a helye eresz alatt vagy árkád alatt van. Ha a lámpásformát szabadon állva szeretné, a kapu melletti oszlopon, keressen zárt testet, üveg körüli tömítéssel és IP54-es jelöléssel; az a ráfújt havat és a nekitámaszkodó hótorlaszt is elviseli. Külön kérdés a lentről érkező víz: az a lámpaoszlop, amely egy mélyedésben áll, ahol eső után pocsolya marad, a tömszelencén keresztül átázik, akármilyen az IP-száma.
Az egész hatás az izzón múlik. Átlátszó üveg mögött a 2200–2700 K-es E27-es filament LED úgy néz ki, mint a régi fény; ugyanaz a lámpa hideg, tejfehér izzóval egy másodperc alatt elveszíti a karakterét. A magas lámpásoknál, amelyeknek az alattuk lévő felületet kell megvilágítaniuk, erősebb forrás jön, de továbbra is meleg — a kocsibeálló fölött a 4000 K bevásárlóközponti parkolóra hasonlít. Nézze meg a foglalatot is: a többkarú másolatokban gyakoribb a keskenyebb E14, és ott kisebb az izzóválaszték.
Az alapozást és a rögzítést igen, a bekötést nem. A kültéri 230 V-os szerelést villanyszerelő végzi, 30 mA-es áram-védőkapcsolóval, homokágyba fektetett földkábellel, nagyjából 70 cm mélyen, figyelmeztető szalag alatt.
A vintage a városi és kastélyparki formákhoz ragaszkodik: ívelt karok, patina, többkarú lámpások. A legközelebbi rokona a retro kerti világítás, ahol gyakoribbak az egyszerűbb és ipari formák.
Langyos víz, enyhe mosogatószer és puha rongy. A súrolókrém leszedi a patina felső rétegét, és világosabb foltot hagy maga után.
Maga a lámpatest általában igen, az izzó dönti el. A filament LED-en szerepelnie kell a fényerőszabályozható jelzésnek, különben alacsony fokozaton villogni kezd.
