A skandináv lámpák nem egyetlen formát jelentenek, hanem következetes döntések sorát: matt porszórt fém fehérben, feketében vagy szürkében, természetes árnyalatú fa, vászon- vagy jutaernyő, és tompított színek a telítettek helyett. Ez a szűrő ezt a formanyelvet gyűjti össze a teljes beltéri kínálatból, így függő-, mennyezeti, fali, álló- és éjjeli lámpák kerülnek egymás mellé. Éppen ez a hasznos benne: a stílus akkor áll össze, ha egyszerre több lámpatípust választ az ember, és akkor esik szét, ha egyetlen látványos darabnál megáll.
A felület matt, nem tükröző — porfestés króm helyett. A forma egyszerű, de nem mértanilag szigorú: kupola, lekerekített élű henger, kúp, jellemzően vékony, látható felfüggesztésen. A természetes anyag egy helyen jelenik meg, nem mindenütt: fagyűrű a foglalatnál, vászonernyő fém talpon, jutafonat a kábelen. Ahol üveg van, az inkább borostyán vagy füstszínű — ez az egyetlen meleg hangsúly egy egyébként hűvös palettán.
A lakkozott fém éles kontúrt rajzol és kemény árnyékot vet; oda való, ahol a lámpának vonalat kell húznia — asztal, konyhasziget vagy fotel fölé. A fa, jellemzően tölgy vagy dió, optikailag felmelegíti a lámpatestet, a furnér és a tömör fa viszont máshogy reagál a párára, így a mosogató fölött és a fürdőszobában nem semleges választás. A vászonernyő szórja a legpuhábban a fényt, és egyben a legtöbbet is nyeli el belőle: vászon alá világosabb fényforrás kell, mint üveg alá. A jutafonat a kábelen tisztán díszítő elem, és a konyhában hamarabb szürkül meg, mint a hálószobában.
A függőlámpa a legismertebb változat: kupolaernyő hosszú, vékony kábelen. Étkezőasztal fölött az alsó él 70–80 cm-rel az asztallap fölé kerül, az átmérő nagyjából az asztal szélességének harmada. A mennyezeti lámpa ebben a stílusban szándékosan visszafogott: lapos fehér vagy fakeretes korong, amelynek a dolga az egyenletes alapfény — a karaktert a fali és az állólámpa hozza. A fali lámpa itt gyakran nem dísz, hanem funkció: állítható kar GU10-es fejjel olvasólámpa az ágy mellett, ami felszabadítja az éjjeliszekrény lapját, és kis hálószobában ez sokat számít. Az állólámpa vászonernyővel, 160–170 cm magasságban lezárja az ülőgarnitúrát; ugyanezt fekete állítható kar technikásabban oldja meg.
A stílus onnan származik, ahol a nappali fény fél éven át hideg és rövid, ezért a belső teret tudatosan fénnyel melegítik fel. A 2700 K körüli meleg fehér kihozza a sárgát a fából és a bézst a vászonból; 4000 K-nél ugyanaz a szoba szürkévé és irodaszerűvé válik. Ha egy helyiségben több lámpa van, tartsa egységesen a színhőmérsékletet — a 2700 és a 3000 K keveréke meglátszik a falon, és inkább tűnik tévedésnek, mint szándéknak. Beépített LED-es lámpánál a fényszín a lámpával együtt érkezik, tehát érdemes ellenőrizni, mielőtt párját rendeli hozzá.
Három szám, amivel a legtöbb hiba elkerülhető. Étkező fölött az átmérő az asztal szélességének harmada, konyhasziget fölött a magasságot a munkalaptól mérjük, nem a padlótól, tehát valamivel magasabbra kerül, mint asztal fölött. Nappaliba egyetlen mennyezeti lámpa ebben a stílusban általában kevés: a skandináv elrendezés több kisebb fényforrásból áll, különböző magasságokban — mennyezet, állólámpa a fotelnél, fali lámpa a kanapé mellett, kislámpa a tálalón.
Az anyaghasználat. A minimalista lehet teljes egészében fém és üveg, akár feketén végig; a skandináv szinte mindig hozzátesz fát vagy textilt, és világosabb palettán marad. A szigorúbb változatot a minimalista lámpák között találja.
Igen, sokszor jobban mutat, mint fehéren — a világos ernyő grafitszürke falon kapja meg igazán a kontúrját. A fa sötétbarna falon a nehezebb párosítás, mert a két tónus összeolvad.
E27-es, magasabb fényárammal, mint amit üveg mögé választana, meleg fehérben. Nyitott ernyőnél, ahol az izzó látszik, a matt kivitel szebb: az átlátszó éles mintát rajzol a mennyezetre.
