A beépített LED-es állólámpában a fényforrás a lámpatest része: nincs foglalat, nincs kicserélhető izzó, és a fény jellegén utólag sem lehet változtatni egy melegebb izzó betételével. Ez egyszerre a konstrukció legnagyobb előnye és az egyetlen komoly korlátja — ezért érdemes a műszaki adatokat a rendelés előtt elolvasni, nem utána.
A panelre forrasztott modul olyan formákat tesz lehetővé, amelyeket egy E27-es foglalat nem enged: vékony oszlopot, néhány centis magas fejet, folyamatos fénysávot. Cserébe a fényerő, a sugárzási szög és a színhőmérséklet gyárilag rögzített. Ha szereti izzócserével hangolni a szoba hangulatát, válasszon foglalatos modellt. Ha viszont éppen a letisztult, keskeny forma a cél, a beépített LED az egyetlen út.
A watt már semmit nem mond a fényerőről: egy 12 W-os és egy 20 W-os állólámpa hasonlóan világíthat. A fényáramot kell nézni, és állólámpánál ez lényegesen nagyobb szám, mint egy asztali lámpánál. Ha a lámpa a szoba fő fényforrása, 1500–2500 lumen a reális igény, szabályozhatóan. Ha csak kiegészítő hangulatfény a mennyezeti lámpa mellett, 600–1000 lumen bőven elég. Olvasáshoz használt, irányított fejnél 400–800 lumen a mérvadó, mert a fej közel kerül a könyvhöz. Érdemes a színvisszaadási indexet is megnézni: Ra 90 felett a fa, a papír és a bőrtónus természetes marad, a gyengébb moduloknál mindez enyhén szürkül.
A beépített LED csak akkor halványítható, ha a gyártó erre tervezte. Egy hagyományos fali fényerőszabályzó nem szabályozható meghajtóval villogást, zúgást vagy teljes sötétséget eredményez. Három megoldás fordul elő: fix fényerő, fokozatos kapcsolás (jellemzően 100/50/25 % lábkapcsolóval vagy érintéssel) és folyamatos szabályozás. Állólámpánál ez nem apróság: ugyanannak a lámpának kell este tompán és nappal erősen világítania, különben az egyik szerepét elveszíti. Sok modell távirányítót vagy alkalmazást is kap, ami egy nagy nappaliban praktikusabb, mint a talpon lévő kapcsoló.
Két konstrukció használja ki igazán a LED kis méretét. Az olvasókaros állólámpa fő teste a mennyezetre világít, miközben egy kicsi, elforgatható fej a könyvre irányul — két funkció, két külön kapcsoló, egyetlen lámpatest. Az íves állólámpa a fejet a kanapé vagy a fotel fölé viszi, miközben a talpa egy méterrel odébb marad; itt a kinyúlás jellemzően 100–200 cm, és a konzolos kar miatt a talp súlya 15–25 kg is lehet. Mindkét típusnál a LED előnye kézzelfogható: a kis modul miatt a fej könnyebb és kisebb, így a kar mozgatható marad.
A modulokat 15 000–50 000 órára adják meg, az L70 pontig mérve, vagyis addig, amíg a kezdeti fényerő 70 %-a megmarad. A LED nem ég ki hirtelen, hanem lassan halványul. A gyakorlatban azonban szinte mindig a meghajtó, a kapcsoló vagy az érintésérzékelő adja meg magát előbb, ezért a cserélhető, külső tápegység jobb tartóssági érv bármilyen óraszámnál. A talp külön kérdés: egy 150–180 cm magas oszlop nagyjából 3 kg-os vagy 25 cm átmérőjű talpat kíván, hogy ne lehessen könnyen felborítani — gyerekes vagy kutyás háztartásban ez biztonsági követelmény.
Nem, a modul és a lámpatest egy egységet alkot. A javítás jellemzően a tápegység vagy a kapcsoló cseréjét jelenti, ami külső tápegységnél egyszerű.
1500–2500 lumen, ha ez a fő fény, és mindenképpen szabályozhatóan. Mennyezeti lámpa mellé 600–1000 lumen elegendő.
Nappaliba és hálószobába 2700–3000 K meleg fehér, és lehetőleg ugyanaz, mint a szoba többi lámpájáé. Két eltérő fehér árnyalat egymás mellett nyugtalanná teszi a teret.
A test langyos lesz, mert a fém háza hűtőbordaként dolgozik — ez normális. Kizárólag az a veszélyes, ha a világító lámpát textillel takarják le.
Ha inkább forma és magasság szerint válogatna, a teljes kínálat az állólámpák között található.
