A beépített LED fényforrás azt jelenti, hogy a lámpatestben nincs foglalat és nincs cserélhető izzó: a chip, az optika és a meghajtó elektronika gyárilag a testbe került. Ez a szűrő pontosan ezeket a spot lámpákat gyűjti össze. A különbség nem apró — a foglalat elhagyása szabaddá teszi a tervezőt, és ettől lesz a lámpatest laposabb, a fénykúp pontosabb, a fogyasztás pedig alacsonyabb ugyanakkora fényáram mellett.
A nyereség a fénytechnika. A gyártó a reflektort és a lencsét a konkrét chipre tervezi, így a sugárzási szög jóval pontosabb, a vakítás pedig kisebb, mint egy általános foglalatba tett izzónál. A test is vékonyabb lehet, ami álmennyezetnél és alacsony szobában dönthet.
A veszteség az, hogy az élettartam végén nem fényforrást cserél az ember, hanem lámpatestet. A gyakorlatban ez ritkán fájdalmas: a névleges élettartam több tízezer óra, ami napi néhány órás használat mellett is hosszú évek. Aki mégis szeretné később megváltoztatni a fény színét vagy erősségét, annak a cserélhető foglalatos változat marad jobb választás.
A süllyesztett kivitel gipszkarton vagy álmennyezet furatába kerül, és csak a kerete látszik. Ehhez két méret kell: a furat átmérője és a mennyezet mögötti beépítési mélység. Betonfödémbe süllyeszteni nem lehet, ott vagy álmennyezet készül, vagy falon kívüli lámpatest jön.
A falon kívüli spot a mennyezet síkjára csavarozódik, és utólag is felszerelhető. Ezek gyakran billenthetők, tehát a fénykúp irányítható a falra, a képre vagy a munkapultra. Egy- és kétfejű változatban egyaránt készülnek, a kétfejű pedig egyetlen kiállásból két irányba világít.
A kínálatban sínre való spot is akad, amely mágneses vagy hagyományos sínrendszerhez készül. Ezek önmagukban nem szerelhetők a mennyezetre: hozzájuk sín és tápegység kell. Érdemes a terméklapon ellenőrizni, mielőtt megrendeli.
Ne wattban gondolkodjon, hanem lumenben. Egy 12 W-os spot nagyjából kilencszáz lumen körül jár, ami egy konyhapult egy szakaszához bőven elég; egy 5 W-os darab inkább hangulatfény vagy kiegészítő megvilágítás.
A sugárzási szög legalább ennyire fontos. A szűk, 24 fok körüli kúp éles akcentust ad egy képre, egy növényre vagy egy pultszakaszra. A széles kúp egyenletesen tölti ki a teret, de nem emel ki semmit. Egy jól működő szobában általában mindkettőből van néhány.
Ha a fényt irányítani szeretné, billenthető fejű darabot keressen. A fix lámpatest merőlegesen lefelé világít, a falat pedig sötéten hagyja — ettől lesz egy szoba olyan, mint egy folyosó.
A meleg fehér, 3000 K körül, nappaliba, hálóba és előszobába való: nyugodt, és illik a legtöbb asztali lámpához. A semleges fehér, 4000 K körül, konyhába, fürdőbe és dolgozószobába jobb, mert hívebben mutatja a színeket.
A CCT jelöléssel ellátott lámpatestek átkapcsolhatók a kettő — sokszor három — érték között, magán a testen vagy a tápegységen. Ez akkor hasznos, ha egy sorozatot vásárol az egész lakásba, de szobánként más hangulatot szeretne. Egy tanács: egy helyiségen belül maradjon egyetlen színhőmérsékletnél, mert a kevert mennyezet olcsónak látszik.
A fényerőszabályzó ott éri meg, ahol ugyanazt a szobát reggel és este is használják. A buktató a kompatibilitás: az izzókhoz készült fázishasításos (TRIAC) szabályzó nem minden LED-del működik együtt, és ez villogásban vagy abban mutatkozik meg, hogy a fény nem megy le igazán alacsonyra. A terméklapon jelölik, ha a lámpatest TRIAC-kompatibilis — ezt érdemes összevetni a falban lévő szabályzóval, mielőtt bármit felszerel.
A leggyakoribb hiba a túl kevés pont túl nagy távolságokban: a mennyezet ilyenkor foltos lesz. Jó kiindulás, ha a lámpatestek távolsága nagyjából a mennyezet padlótól mért magasságával egyezik, a faltól pedig ennek a fele. Aztán igazítson: a munkapult, az olvasófotel és a kép fölé kerüljön külön fénypont, a kanapé fölé viszont ne, mert onnan éppen a lámpába néz az ember.
